Tutista befektető a magyar

A megtakarítók kiemelten fontosnak tartják a hektikusan változó gazdasági viszonyok között a befektetések biztonságát, ezt világosan mutatja a garantált alapok 2005 óta tartó felfutása, amit a válság sem rengetett meg. Az adatok alapján nyomon követhető, hogy a hazai garantált – tőke- és/vagy hozamgaranciát biztosító - befektetési alapokban eszközölt befektetések volumene stabilan évi  440-460 milliárd forint körül mozog az utóbbi két évben.

Az MNB adatai alapján látható, hogy közel 40 milliárd forinttal gyarapodott a lakossági megtakarítások állománya 2011 első felében, ennek forrása a lakosságnál maradó közel 200 milliárdos szja-többlet lehetett. Az eddigi tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy az átlagfizetés közel kétszeresét már elérő reálhozam-kifizetés olyan határt jelent az egykori pénztártagok számára, amelynél elgondolkodnak azon, hogy az eredeti célt megtartva megtakarításra fordítsák a megkapott összeget, a biztonságos, de szükség esetén mobilizálható befektetési eszközöket részesítve előnyben.

Az Union saját tapasztalatai alapján is hasonló kép körvonalazódik, az eseti díjfizetések megoszlása alapján az ügyfelek határozottan preferálták a garantált befektetési lehetőséget az elmúlt években.

Érdemes átgondolni a preferenciákat; a befektetési kockázat kiiktatása mellett a likviditás, illetve a magasabb hozamszint elérése áll-e a kívánság- és elvárás-lista élén. Ennek függvényében tanácsos megválasztani az eszközalapokat, amelyet a megtakarításra kíván használni az ügyfél. Azon unit linked típusú életbiztosítási termékek, melyek a folyamatos díjfizetés mellett az eseti díjak fizetését is lehetővé teszik, a hosszú távú megtakarításokkal párhuzamosan az élethelyzetekhez illeszkedő esetleges plusz jövedelmekből eredő felhalmozást is segítik. Ezért a reálhozam befektetése során is opciót jelentenek, főként, ha már meglévő szerződésről és az eddigi megtakarítás kiegészítéséről van szó.