Újabb óriási összegekre éheznek a legnagyobb bankok

Az intézkedésre azért van szükség, hogy a 2008-2009-es válsághoz hasonló jelenségek ne alakuljanak ki, és a bankok állami segítség nélkül is kibírják a piaci turbulenciákat.  2019-re a bankok Tier 1 rátájának 9,5 százalékos értéket kell elérnie. A jelenlegi piaci körülmények közepette különböző forgatókönyveket alkalmaznak majd a bankok a forrásbevonás teljesítéséhez. Az osztalékfizetés csökkentése, kockázatos eszközök leépítése mellett részvénykibocsátások következhetnek, ami az amúgy is megtépázott szektorra újabb eladói nyomást gyakorolhat – véli az Equilor.

Május 15-én politikai megállapodást kötöttek az EU pénzügyminiszterei a bankok tőkemegfelelési kritériumainak szigorítását előíró uniós jogszabálytervezetről. A szabályozást a G20-ak által 2010 őszén jóváhagyott úgynevezett Bázel III. megállapodás átültetésével kell elfogadnia az EU-nak. A globális pénzügyi válságra válaszul elfogadott Bázel III. előírása szerint meg kell emelni a bankok tőkemegfelelési mutatóit, vagyis a nagyobb kockázatú vagyonrészhez viszonyított készpénz- és értékpapír-tartalékot a célból, hogy egy-egy pénzintézet válságidőszakokban is talpon tudjon maradni. A Bázel III. 2 százalékról 7 százalékra emeli az alaptőkére vonatkozó tőkemegfelelési mutatót, és további 2,5 százalék elkülönítését vetíti előre a fellendülés időszakában.

A Bázel III. néven létrehozott új egyezmény és az azt követően kiadott uniós tőkemegfelelési direktíva alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a nemzetközi prudenciális szabályok két fő hiányosságát kiküszöbölje. Az egyik az, hogy a tőkemegfelelés számítására vonatkozó szabályok túlságosan támaszkodnak a bankok kockázatmenedzselési modelljeire, a másik a felügyeleti elszámoltathatóság – véli Stefano Micossi, az Assonime kutatóintézet igazgatója és a CEPS igazgatótanácsi tagja.

Ez utóbbira egy nemrég történt eset mutat rá: a belga-francia Dexia-bankcsoport 2011-ben csődbe ment, mégpedig röviddel azt követően, hogy az Európai Bankfelügyelet stressztesztjén kiválóan megfelelt. A fizetőképességi mutatók megdöbbentő homályossága arra bátorította a szabályozó hatóságokat, hogy becsukják szemüket a bankok túlzott kockázatvállalása előtt.

A probléma az, hogy a bázeli tőkemegfelelési szabályok – legyen itt szó a Bázel I., II. vagy III. néven ismert rendezésről – nem adnak támpontot annak, aki a gyenge bankokat szeretné megkülönböztetni az egészségesektől. Ily módon gyakran fordult elő, hogy magasabb fizetőképességi mutatóval rendelkeztek azok a pénzintézetek, amelyek a 2008-as pénzügyi válság nyomán elbuktak vagy mentőakcióra szorultak, mint azok, amelyek nem.