Meglepő lépés Kínából - újabb árfolyamháborút emlegetnek

Két napon belül másodszor értékelték le jelentősen a jüant: a központi bank piacnyitás előtt 6,3306 jüan/dollárban állapította meg a kínai fizetőeszköz újabb középárfolyamát, a korábban rögzített 6,2298 jüan/dolláros értékhez képest. A Kínai Népi Bank tegnap 1,9 százalékos leértékeléssel lepte meg a nemzetközi piacokat, azt hangsúlyozva, hogy egyszeri kiigazító lépésről van szó.

Az azonnali piac ma reggel 6,4300 jüan/dolláros árfolyammal nyitott, és a dollárért a korai kereskedésben 6,4162 jüant kellett adni, 1,35 százalékkal többet az új középárfolyamnál. A mostani a kínai fizetőeszköz legalacsonyabb árfolyama 2011 augusztusa óta. A tegnapi volt a legnagyobb mértékű napi esés a Bloomberg adatai szerint azóta, hogy Kína 1994 januárjában egységesítette a hivatalos és a piaci árfolyamot.

Az újabb leértékelés után a kínai központi bank azt kommunikálta, hogy a hazai és a világgazdaság teljesítményére tekintettel "a jüan tartós leértékelésének nincs alapja".

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) közleményében azt írta, hogy a jüan napi középárfolyam-megállapításának mechanizmusában eszközölt változtatás "üdvözlendő lépésnek tűnik", mivel lehetővé teszi a piaci erőknek, hogy nagyobb szerepet játsszanak az átváltásai árfolyam alakításában.

"Az átváltási árfolyam nagyobb rugalmassága fontos Kína számára, amely arra törekszik, hogy gazdaságában meghatározó szerephez jutassa a piaci erőket, és gyorsan integrálódjon a globális pénzpiacokba" - hangsúlyozta közleményében az IMF szóvivője.

A hétvégén igen rossz adatok tettek újabb tanúbizonyságot a kínai gazdaság lefékeződéséről (ottani mércével mért gyengélkedésről van szó, hiszen a második negyedévben 7 százalékkal nőtt a GDP). Júliusban 8,3 százalékkal esett vissza az export, a termelői árindex 5,4 százalékos csökkenése pedig nem sok jót ígér a gazdaság felpörgését vagy az inflációs kilátásokat illetően. A húzás ezzel együtt váratlan volt, mert a jegybank a legutóbbi időkben inkább az erős jüan politikáját követte, összhangban a kormányzati törekvésekkel. Peking célja ugyanis az, hogy az export helyett már inkább a belső kereslet hajtsa a növekedést, ehhez pedig jobb szolgálatot tesz az erős fizetőeszköz. (Az utolsó négy negyedévben 14 százalékkal erősödött a jüan reáleffektív árfolyama, a legnagyobb mértékben a BIS indexeiben szereplő 32 vezető deviza közül.) A kínai kormányzat ugyanakkor azt is el akarja érni, hogy a jüan bekerüljön az IMF nemzetközi tartalékvalutái közé, amihez az kell, hogy az árfolyamában jobban engedjék érvényesülni a piac hatását.

A jegybanki döntés közzététele után azonnal megindultak az elemzői találgatások, hogy ez már egy új árfolyamháború kezdetét jelenti-e, amelynek résztvevői a leértékelés fegyverével akarják erősíteni versenyképességüket. Abban mindenki egyetért, hogy a kínai kivitelnek elvben újabb lökést adhat a gyengébb jüan, de arra is sokan felhívták a figyelmet, hogy az exportot az utóbbi időkben már főleg a minőségi problémák, valamint a növekvő munkaerőköltségek hátráltatták, az ilyen gondokon pedig nem a leértékeléssel, hanem szerkezeti változásokkal lehet segíteni.