Életbiztosítások: átírják a szabályokat

A megtakarítással egybekötött életbiztosítások eltérő, sokszor változatos elnevezésű és mértékű költségeket vonnak le; ahány termék, annyiféle költségelnevezés, változó, hogy melyik díjelemet pontosan a befizetés melyik részére, milyen gyakran és milyen mértékben terhelik, sőt sok olyan termék is van, amelyik fiktív befektetési egységekkel dolgozik, így még csak meg sem mutatja, hogy ténylegesen mekkora költséget von el a kezdeti időszakban befizetett pénzből. Az MNB a biztosítók által már régóta alkalmazott TKM-mutatókat kezdte felhasználni ahhoz, hogy a költségeket – és ezen keresztül az ügynöki jutalékokat – korlátozza. A nyugdíjbiztosításokra eddig is létezett MNB-s TKM-korlát (lásd a táblázatot), ezt tervezi a „sima” (whole-life és tartamos) életbiztosításokra is kiterjeszteni. Az MNB előírása tízéves időtartamon 0,5 százalékponttal, tizenöt éves időtartamon 0,3 százalékponttal, valamint húszéves időtávon 0,25 százalékponttal szigorúbb, mint a jelenleg érvényben lévő Mabisz-ajánlás. Míg az érdekképviselet ajánlásának a unit-linked termékek 26,3 százaléka felel meg kiválóan (míg 25,4 százaléka egyáltalán nem felel meg), az MNB-s szabályozás értelmében ez az érték mindössze 18,4 százalék lesz (míg 30,1 százalék nem fog megfelelni), amennyiben a termékek nem módosulnak.

Az MNB azért is tervezte szigorítani a TKM-mutatókat, mert bár számos biztosító konszolidálta költségelvonásainak mértékét, és transzparensebbé tette a termékét, a mai napig lehet találkozni olyan unit-linked termékekkel, amelyek 10 százalék fölötti TKM szerint kiszámított átlagos költséget vonnak el tízéves időtávon, de még olyan termékkel is, ahol húszéves időtávon is 6-7 százalék a TKM által kimutatott költségterhelés maximuma. Persze léteznek olyan biztosítások is, ahol 2,5-3 százalék a TKM tízéves időtávon, húsz évnél pedig az is előfordulhat, hogy 1 százalék alatti TKM-értékkel rendelkezik egy termék.

Az életbiztosításra ténylegesen kifizetett költségek persze nagyban függenek attól is, hogy milyen eszközalapokba helyezzük a megtakarításunkat, milyen bónuszokat, illetve milyen kockázati kiegészítőket veszünk igénybe.