Olajcégek: húzni kell a nadrágszíjon

A Nomura befektetési bank elemzői úgy látják, a piac túlságosan optimista az olajpiac normalizálódásának várható idejét és annak mértékét illetően. Ha a 40 dollár körüli olajárak tartósak lesznek, a Nomura szerint a világ nagy olajcégeinél további alkalmazkodás szükséges az üzleti modellekben.

A nagy olajcégek pénzügyi és cash-flow tervei az elemzők szerint 2017-re 50 dollár körüli olajárakon alapulnak, így az előrejelzésekben, a várható eredménytermelő képességben vannak lefelé mutató kockázatok. Annak érdekében, hogy a nagy olajcégek a nemzetközi tőkepiacokon versenyezni tudjanak a forrásokért, költségeiket tovább kell csökkenteniük, közel kell kerülniük ezen a téren a palaolaj-kitermelő cégekhez. Mindez pedig meglehetősen nehéz feladat lesz, ha a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) folytatja agresszív, a piaci részesedés védelmét szem előtt tartó stratégiáját.

A Nomura hangsúlyozza: még nem egyértelmű, hogy a mérlegek megerősítése, az adósságállományok leépítése hogyan fog végbemenni jelentősebb olajár emelkedés nélkül. Ha a makrogazdasági környezet és az olajárak volatilitása 2016-ban is fennmarad, az olajcégeknek még eszközöket is nehéz lesz értékesíteni, és ez nem csak a kutatás-termelési eszközökre vonatkozik. Ez a készpénztermeléssel és eladósodottsággal kapcsolatos kockázatot növelheti. Mindezek miatt a szakértők szerint a nagy olajcégek részvényei egyre kockázatosabb eszköznek tekinthetők, ezek a vállalatok ugyanis egyre nagyobb kihívásokat jelentő működési, szabályozói és geopolitikai környezetben kénytelenek működni.

Ebben a környezetben, a nagy olajcégek üzleti modelljeit övező kockázatok láttán, felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz az olajcégek osztalékaival hosszabb távon. A Nomura megjegyzi, az osztalékok kapcsán a nagy olajvállalatok üzleti modellje meglehetősen prociklikussá vált, a cégek akkor kezdtek el osztalékokat fizetni, illetve ezeket emelni, amikor az árupiaci ciklusok csúcson voltak. Most pedig, hogy szinten tudják tartani a kifizetéseket, a ciklus alján eszközöket kell eladni, vagy részvénykibocsátásokból tőkét bevonni. Mindez viszont hosszú távon igencsak negatívan hat a részvényesi hozamokra. Az elemzők szerint amennyiben a jelenlegi alacsony olajárak fennmaradnak, az osztalékfizetések szintje nem lesz fenntartható.