Készpénzbe menekülni a legrosszabb

Rázósan indult az év a tőzsdéken, az amerikai S&P 500 index több mint tíz százalékot zuhant február közepére. Mire viszont mindenki elhitte, hogy kezdődik a medvepiac, a részvényárak elindultak fölfelé, és a meglehetősen alulsúlyozott alapkezelők vásárlásaitól hajtva áprilisra ledolgozták az év eleji esést. Április végére így viszonylag magas árszintek mellett kezdhették meg a találgatást a piaci szereplők: vajon idén működik-e majd a „sell in may and go away” mondás, vagyis hogy a nyári időszak előtt ajánlatos otthagyni a részvénypiacot, és csak ősszel visszatérni. A Mikulás-rali mellett ez a legnépszerűbb tőzsdei megfigyelés, és az amerikai gyorsjelentési szezon gyenge felhozatalát, a GDP-várakozások világszerte tapasztalható csökkenését és a piaci hangulatot figyelembe véve könnyen lehet, hogy idén valóban érdemes lesz hallgatni rá.

Önmagában a május nem számít kiugróan rossz hónapnak: 1928 és 2015 között 49 esetben emelkedett, 39-szer pedig esett ebben a hónapban az amerikai részvénypiac. Az átlagos változás –0,1 százalék, ám ez nem sokat mond, mivel jelentős ingadozások is előfordultak. 1932-ben például 23 százalékkal esett, 1933-ban pedig 24 százalékkal emelkedett az index értéke májusban a Fidelity Investments összesítése szerint. Ez alapján azonban aligha érdemes az eladás gombra tenyerelni, különösen a hosszú távú befektetőknek.

Más a helyzet, ha az áprilist követő hat hónapos időszakot nézzük – erre vonatkozik az eredeti mondás is. 1928 óta a november és április közti időszakokban átlagosan 5,1 százalékot emelkedett az S&P 500, az év „rosszabbik hat hónapjában” viszont csak 1,9 százalékot. Ha azonban ez alapján valaki a részvényeladás mellett döntene, akkor sem mindegy, hogy mibe teszi a pénzét erre a hat hónapra. Az S&P Capital IQ elemzői az elmúlt 25 év statisztikái alapján öt különböző stratégiát megvizsgálva arra jutottak, hogy a legrosszabb választás készpénzben hagyni, ez kevesebbet hoz, mint ha nem is szállnánk ki a részvényekből. Valamivel jobb hozamot ért el, aki állampapírt vagy az S&P 500 indexben szereplő alacsony volatilitású részvényeket vásárolt a felszabaduló dollárokból – ez már többet hozott, mint az egyszerű tétlenség. A legnagyobb hasznot viszont az a stratégia hozta, amelyben a felszabaduló tőkét fele-fele arányban gyógyszeripari, illetve alapvető fogyasztási cikkeket gyártó cégek részvényeibe fektették. Ráadásul ez a stratégia nemcsak többet hozott, de megbízhatóbbnak is bizonyult, jóval kisebb volt az egyes évek eltérése.

A rövidebb távú befektetőknek tehát érdemes megfontolni, hogy önmagában a „sell in may” mondás követése nem biztos, hogy kifizetődő, sok múlik az alternatív befektetési lehetőségeken. Aki hosszú távra tervez, annak pedig aligha célszerű ki-be ugrálni. Megfelelő befektetési ötletek híján viszont lehet, hogy idén többen láttak fantáziát a régi tőzsdei igazság meglovagolásában. Erre utalhat, hogy a BofA Merrill Lynch számításai szerint május első hetében óriási összeget, több mint 15 milliárd dollárt vontak ki a befektetők a részvényalapokból és ETF-ekből, és a kiáramlás – igaz, kisebb ütemben – azóta is folytatódott.