Drágák vagy olcsók a részvények?

Egyre magasabbra kúsznak a világ tőzsdéi az amerikai részvényindexek vezetésével, a két legfontosabb, az S&P 500 és a Dow Jones még soha nem állt olyan magasan, mint a napokban. Az emelkedés nem véletlen, hiszen a globálisan alacsony kamatkörnyezetben egyre nehezebb kockázatmentesen értelmezhető hozamot elérni. Az amerikai vállalatok részvényei azért is népszerűek, mert sok befektető egyfajta biztonságos menedékként tartja számon ezeket a globális részvényuniverzumon belül, ráadásul a vállalatok többségének árbevétele és profitja a várakozások felett alakul, ám az összes érv közül a legfontosabb, hogy a világ jegybankjai gyakorlatilag öntik a pénzt a tőkepiacokra.

A nagy jegybankok ugyanis továbbra is elkötelezettek abban, hogy az őrült buli folytatódjon, a japán jegybank hatalmas gazdasági stimulusra készül, emellett eddig is szorgalmasan vásárolt eszközöket, az EKB-ról tudjuk, hogy minden olyan intézkedést kész megtenni, amely törvényi felhatalmazásának keretein belül van (whatever it takes…), és mostanában már bóvli vállalati kötvényekből is csipeget. Csak ez a két jegybank havonta 180 milliárd dollárnyi (!) eszközt vásárol… A Fed pedig egyrészt nem nagyon igyekszik kamatot emelni, ezzel pedig kitolja az olcsó pénz időszakát.

Nagyon nehéz ezzel szembemenni. A venni vagy eladni kérdéskörben kapaszkodókat viszont érdemes keresni, a vállalati árazások segítenek ennek a kérdésnek az eldöntésében, tíz fontos árazási mutató vizsgálata alapján már pontosabb képet kaphatunk arról, hogy olcsók vagy drágák a részvények.

A részvényindex értéke 2009 óta több mint háromszorosára emelkedett, és soha nem állt olyan magasan, mint az elmúlt napokban, így már érzésből is arra a következtetésre juthatunk, hogy valószínűleg a hosszú távú átlagos értékek felett áll az S&P 500 árazása. Ez a legtöbb mutatónál igaz is, 10 fontos mutatóból csupán kettőnél, a kockázati prémium és a nyereséghozam-prémium esetében mutat átlag alatti értéket az árazás.
Ezen túlmenően azt is érdemes megvizsgálni, hogy a korábbi mély- és csúcspontokhoz képest hol állnak most az egyes mutatók. Ez alapján elmondható, hogy a mérsékelten emelkedő osztalékhozamok és a drasztikusan visszaeső hosszú állampapírhozamok miatt az amerikai részvények historikus összevetésben kifejezetten magas osztalékhozam-prémiumot nyújtanak, de a könyv szerinti érték bővülését jóval meghaladó részvényárfolyam-emelkedés miatt az előretekintő P/BV-ráta is közel van már a korábbi csúcshoz. A legtöbb mutatónál azonban nem igaz az, hogy a korábbi extrém értékek közelében lennének, a Shiller P/E, az előre- és visszatekintő P/E és a visszatekintő P/BV nagyjából a hosszú távú sáv (minimum- és maximumérték között) közepén áll, az egyéb mutatók pedig jóval közelebb esnek a korábbi minimumokhoz, mint a csúcsokhoz.
Összességében tehát a 2009 óta hatalmasat ralizó amerikai részvénypiac inkább drágának mondható, az S&P 500 az általunk vizsgált 10 mutató közül 8 esetében a hosszú távú átlagnál drágább, viszont az is igaz, hogy az elmúlt évtizedek extrém értékeitől a mostani árazási szintek még jóval elmaradnak.