Drágállja az MNB a fix lakáshitelek kamatfelárát

A szakember adatokkal támasztotta alá véleményét, amely szerint Európa legnagyobb költségszinttel és legmagasabb kamatjövedelemmel működő bankrendszere a magyar. A versengés szerinte legkevésbé a lakossági üzletágra jellemző, szavai szerint az újonnan folyósított lakáshitelek fel
ára jelentősen meghaladja a régiós átlagot, az ügyfelek a nominális kamatcsökkenésből csak azt érezték, „amit a jegybank csinált” – vagyis csak a kamatbázis ment össze, a banki jövedelmet biztosító kamatfelár nem csökkent.

Nagy Márton szerint a lakosság körében jelenleg legjobban keresett fix kamatozású hiteleknél legmagasabb a felár: míg változó kamatozású hitelt 3-3,5, addig hosszú távra fixált kölcsönt 4-5,5 százalékos feláron kínálnak a bankok. Ráadásul az ajánlatok között akár 2-2,5 százalékpont is lehet a különbség. Nagy Márton mondataiból az is kitetszik, hogy az ügyfelek pénzügyi tudatosságával sem elégedett: nem érti, miért fogadják el a magasabb kamatot, ha 100 méterrel odébb egy másik bank kedvezőbb kondíciókat kínál. „Ilyen nincs a vállalati hitelpiacon!” – mondta az alelnök.

Mivel az árverseny nem megfelelő, ezért a hatékonyságnövelés nem elsődleges cél a bankoknál. Ez magyarázhatja, hogy bár hazánk továbbra is túlbankosítottnak számít az MNB szerint, mind a konszolidáció, mind a digitalizálás várat magára.

A konferencia kerekasztal-beszélgetésében szereplő bankvezérek szerint nincs még itt a konszolidáció ideje. Balog Ádám, az MKB elnök-vezérigazgatója szerint ez valószínűleg akkor jön el, amikor az egyes bankok költségcsökkentési lehetőségei kifulladnak. Bencsik László, az OTP vezérigazgató-helyettese szerint nem igaz, hogy a magyar bankrendszer kimagasló jövedelmezőségű: a profit fenntartható szintje a magyar bankszektorban 150-200 milliárd forint. Ez 5-6 százalékos tőkearányos megtérülést jelent, ami a tőkeköltség alatt van – ilyen mutatókkal bíró szektor nem vonz befektetőket. Bencsik szerint a szektorszintű nettó kamatmarzs 2,5 százalék, ami regionális összevetésben alacsony. Simák Pál, a CIB vezérigazgatója szerint a költségcsökkentés strukturális lehetőségei jórészt elfogytak, a folytatást a digitalizáció jelenthetné, a jogszabályi környezet azonban ezt lassítja.