Trump a szívbajt hozta a bankokra

Korlátozná a banki felvásárlásokat, a szuperbankok kialakulását, ezért a kockázatok hatványozódását erősen korlátozó Glass–Steagall-törvény modern változatának visszahozatalával fenyegeti a nagybankokat Donald Trump amerikai elnök. A befektetési és a kereskedelmi bankok összeolvadását tiltó jogszabályt még 1933-ban fogadták el, a gazdasági világválságot követően, s Bill Clinton elnöksége idején törölték el 1999-ben – emlékeztetett a Bloomberg, amelynek Trump interjút adott.

Az elnök további részletekkel nem szolgált, baljós jel lehet azonban, hogy mind pénzügyminisztere, Steve Mnuchin, mind Gary Cohn, a Goldman Sachs elnöki székéből Trump gazdasági főtanácsadójává előlépett befektetési bankár melegen támogatja az ötletet, amely már az elnökválasztási kampányban felvetődött, de akkor nem vették komolyan a Wall Streeten, inkább egy másik ígéretben, a Dodd–Frank-törvény eltörlésében bíztak. Érdekesség, hogy sokak szerint épp a Glass–

Steagall-törvény hatályon kívül helyezése és az ezt követő lazítás vezetett a 2008-as pénzügyi válsághoz.

A bankrendszer működési kereteinek újbóli szigorítását hozó 2010-es Dodd–Frank-törvény „kilövését” egyébként a monetáris politikát irányító Janet Yellen Fed-elnök sem tartja kimondottan szerencsésnek. Elődje, Ben Bernanke egyébként nem hiszi, hogy a Glass–Steagall eltörlése vezetett volna a 2008-as válsághoz, viszont ha érvényben maradt volna, akkor nem tudták volna megmenteni az olyan nagybankokat, mint a Bear Stearns, amelyet a JPMorgan, a jelenleg legnagyobb amerikai pénzintézet olvasztott magába, de lehetne említeni a Countrywide Financialt is, amely a Bank of America karjaiba menekült az összeomlás elől. A Fed sem egységes a kérdésben. A minneapolisi Fed-központot vezető Neel Kashkari is pártolja az óriásbankok feldarabolását, mert esetleges bedőlésük szerinte még ma is hatalmas kockázat, a kimentésük pedig rengeteg pénzébe kerülne az adófizetőknek.

A befektetési és kereskedelmi funkciók ismételt szétválasztása mindenesetre földrengésszerű mozgásokat indítana el a Wall Streeten, ennek megfelelően a bankok árfolyama is megzökkent egy pillanatra, majd korrigált, abban reménykedve, hogy ezúttal is csak Trump szokásos eszmefuttatásainak egyikével állnak szemben. Az elnöknek az a fő baja a bankokkal, hogy keveset, pontosabban nem eleget hiteleznek, s ezzel nem segítik elő fő céljait, a munkahelyteremtést és a hazai beruházások felfuttatását. Kétségtelen, a bankok feldarabolásával magában a pénzügyi szférában is új munkahelyek jöhetnének létre, de elemzők szerint az intézkedés több kárt okozna, mint amennyi hasznot hozna. Elképzelhető, hogy kettős szabályozást vezetnek be a bankrendszerben, egyet a nagybankokra, egyet pedig a független közösségi bankokra, amelyeknek a működését erősen megnehezítik az adminisztrációs kötöttségek, s ezt éppen az interjú előtt panaszolták az elnöknek. Így meglehet, hogy Trump pillanatnyi ötlettől vezérelve hozta elő a kényes témát.

Az interjú másik fontos bejelentése az 1993 óta változatlan szövetségi üzemanyagadó tervezett emelése volt, Trump ugyanis ezt jelölte meg a hamarosan induló ezermilliárd dolláros infrastrukturális fejlesztési program fő finanszírozási forrásaként. Szavait nem sokra rá sajtótitkára, Sean Spicer pontosította, mondván, egyelőre csak mérlegelik ennek lehetőségét, az elnök „minden megoldásra nyitott”.