A tőkeemelés vagyonnövekményt jelent minden részvényes számára

Úgynevezett ázsiós alaptőke-emelést hajtottak végre, mit is jelent ez pontosan?

Ez nem egy különleges eljárás a részvénytársaságok életében. Az ázsiós alaptőke-emelés azt jelenti, hogy jegyzett tőke emelésekor az új részvények kibocsátási értéke, valamint a részvények névértéke közötti különbség a tőketartalékba kerül. Jelen esetben a 310 forintos kibocsátási részvényárfolyam és a 25 forintos névérték közti különbözet. Az ügyletnek köszönhetően részvényenként 285 forinttal, azaz mindösszesen több mint kétmilliárd forinttal növekszik a részvénytársaság saját tőkéje a tartalék soron. A tőkeemelés során a Status Mpe Magántőkealap által a társaságnak nyújtott kölcsön került apportálásra. A kölcsön felvételére elsődlegesen azért került sor, hogy leányvállalatunknak, az Opimus Press Zrt.-nek lehetősége legyen az általa korábban kibocsátott kötvények idő előtti visszavásárlására. Az igazgatóság döntése alapján szinte a teljes kölcsön összegét, mint követelést, apportként, tehát nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként fogadta el, és ezen közel 2,3 milliárd forintos apportértékelés alapján döntött az alaptőke-emelésről.

Miért volt szükség korábban a kötvénykibocsátásra?

Az Opimus Press 2016-ban 20 millió euró névértékű zárt körű kötvénykibocsátást hajtott végre, amelyet a társaság akvizíciós célra, a Mediaworks megvásárlására fordított.

Az apportálást követően hogyan alakult a cég tőkehelyzete, adósságállománya?

Egyrészt az Opus Global mint anyacég kötelezettsége lényegesen csökken, mivel a Status Mpe kölcsönkövetelése megszűnt. Másrészt a kötvények egy részének visszavásárlásával lényegesen csökkent a társaság kitettsége és a kötvénykibocsátásból eredő jövőbeli kötelezettsége is. Harmadrészt egy társaság értékének megítélésében jelentős mutató a saját tőke értéke, amely ebben az esetben lényegesen emelkedik, elsősorban a tőketartalék soron.

Miért ragaszkodtak a viszonylag magas piaci árhoz a kibocsátás során?

Az igazgatóság az apportértékelés alapján döntött a kibocsátandó részvények darabszámáról. Egyértelműen a kisbefektetők érdekeit tekintettük elsődlegesnek az alaptőke-emelésnél, hiszen a piaci részvényárfolyamhoz legközelebbi, előző napi 310 forintos záró árfolyamon határoztuk meg a részvények kibocsátási értékét. A jogszabályi előírások egyébként nem határoznak meg kizárólagosan alkalmazandó kibocsátási árfolyamot, csak a minimumértéket, így erről a társaságok szabadon dönthetnek. Amennyiben a 180 napos átlagárat vettük volna alapul kibocsátási értékként, úgy ez a piacon extra előnyt jelentett volna a részvények tulajdonosának. De ahogyan mondtam, a kibocsátási ár meghatározása során fontosnak tartottuk a kisbefektetők érdekeit, azaz a piac legkisebb mértékű befolyásolását.

Az „árfolyamhígítást” sikerült elkerülni, a részvények száma ugyanakkor emelkedett, így az egy részvényre jutó eredmény vagy adott esetben az osztalék is csökken.

Mivel a kölcsön összege ellenében kibocsátandó új részvények darabszámát az akkori piaci árhoz legközelebbi, 310 forintos kibocsátási érték határozta meg, így a zárt körű részvénykibocsátás valóban nem minősül hígításnak. Ha kizárólag a matematikát alkalmazzuk, úgy valóban a fenti következtetésre juthatunk, azonban az apport értékének csupán 8 százalékával emelkedett a jegyzett tőke, a nagyobb rész a saját tőke más elemét növelte. Emellett a kötelezettség csökkenésének közvetve pozitív hatása van az eredményalakulásra és a társaság kitettségére is. A kötelezettségek csökkenéséből adódó eredményjavulás miatt nem lehet ma kijelenteni, hogy az egy részvényre jutó eredmény kisebb lesz, azt viszont igen, hogy az egy részvényre jutó saját tőke mutatója jelentősen javul, hozzávetőlegesen 20 százalékkal. Tehát ez vagyonnövekmény minden részvényes számára.

Az Opimus Press a Világgazdaság tulajdonosa