Átláthatóbb lesz a biztosításértékesítés az Európai Unióban

A pénzügyi fogyasztóvédelem egyik kiemelt feladata, hogy – a pénzügyi tudatosság növelésével – a fogyasztók megalapozott döntéseket tudjanak hozni, átláthatóbbak legyenek a piacok, s javuljon a pénzügyi termékeket értékesítők munkájának színvonala. Az Európai Unió biztosítási piacán e célok elérésére lépett hatályba tavaly február 22-én a biztosítási értékesítésről szóló 2016/97/EK (IDD) irányelv. Ezt a tagállamoknak 2018. február 23-ig kell átültetniük saját joggyakorlatukba. Az új rendelkezéseket Magyarországon 2017. no­vember 13-án hirdették ki, s jelen állás szerint jó részük február 23-án már hatályba is lép. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az Európai Bizottság 2017 decemberében új javaslatot terjesztett elő, amely az IDD alkalmazásának kezdőnapját a szükséges technikai és szervezeti változtatások véghezvitele érdekében 2018. október 1-jére tolná.

A magasabb szintű közösségi harmonizációt az elmúlt évtized piaci fejleményei tették szükségessé. A biztosítási termékeknél (is) meghatározóvá vált, hogy a biztosítók egyre összetettebb feltételrendszerű termékeket dolgoznak ki. A különböző termékinformációk, szerződési feltételek kapcsán a piaci szereplők bonyolult jogi szakzsargont használnak, s az írásbeli tájékoztatók is egyre nehezebben értelmezhetők az átlagfogyasztóknak.

Ez az „információs aszimmetria” egyrészt a pénzügyi terméket értékesítő személy/szervezet képzettségi, szakmai tudásbeli erőfölényét jelenti. Emellett azt is, hogy az összetett információk megnehezítik a pénzügyi döntések meghozatalát is. A pénzügyi döntések kockázatait az átlagfogyasztók sokszor nem értik meg. Az ezekkel járó nehézségeket az elmúlt évtizedben az is súlyosbította, hogy a biztosítási termékek ára és járulékos költségei nem voltak átláthatók, és a különböző termékek árának összehasonlíthatósága is megnehezedett.

Akadályt jelentett az is, hogy az EU-t eltérő tagállami szabályozás jellemezte. A különböző követelményrendszerek miatt a fogyasztók az uniós tagállamok biztosítási piacain nem azonos mértékben voltak védettek. Másrészt pedig egyenlőtlen versenyfeltételek alakultak ki a biztosítási termékek értékesítésének piacán, az egyes értékesítési csatornák között.

Az ügyfelek gyakori félretájékoztatása, a félreértékesítés (misselling – amikor az ügyfelek nem valódi igényeiknek, fizetési képességüknek és kockázatvállalási hajlandóságuknak megfelelő terméket kapnak) és az ügyfelek, illetve a közvetítők közti esetleges érdekellentét (conflicts of interest) fogyasztókra ható negatív következményei miatt a jogalkotók a szabályozás reformálása mellett döntöttek.

Azért fogadta el az EU az IDD-irányelvet (még 2016 januárjában), hogy az ügyfelek ugyanolyan szintű védelemben részesüljenek – függetlenül az értékesítési csatornától –, illetve a közvetítők motivációja és a javadalmazásuk mikéntje közötti feszültséget kezeljék. Ezért az valamennyi biztosítási terméket értékesítő csatornára (közvetítők, kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek, biztosítótársaságok és alkalmazottaik) alkalmazandó.

A közvetítő kötelessége tisztességes és személyre szabott elemzés alapján ajánlatot adni az ügyfeleknek – ezért a tagállamoknak megfelelő és arányos intézkedéseket kell bevezetniük, hogy megakadályozzák a becsületes, tisztességes és szakszerű tanácsadást veszélyeztető ösztönző rendszereket. Az irányelv előírja, hogy a biztosítási szerződés megkötése előtt milyen információkat kell megadni az ügyfeleknek.

Az IDD-vel kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettségnek eleget téve a magyar jogalkotó a biztosítási tevékenységről szóló törvényt számos helyen módosította 2017 novemberében. Az itthoni új szabályozás nyomán életbe lépő lényeges változások hat fő csoportba sorolhatók.

Ami a tanácsadással vagy a tanácsadás nélkül történő biztosítási értékesítést illeti, a félreértékesítések megakadályozására a biztosítási termékek értékesítését mindenkor az igényeket és a szükségleteket felmérő vizsgálatnak kell megelőznie. A szerződés megkötése előtt ennek megfelelően mindenkor igényfelmérésre és termékismertetésre kell sort keríteni. Az adott ügyféltől kapott tájékoztatás alapján a konkrét igényeit és szükségleteit közérthető formában, pontosan meg kell határozni.

Biztosítási alapú befektetési termékek (így a unit-linked biztosítások) kizárólag tanácsadással érté­kesíthetők a jövőben. Ennek meg­felelően a biztosításértékesítők kötelesek minden esetben személyre szabott, konkrét ajánlásokat tenni egy vagy több biztosítási termékre vonatkozóan.

A biztosítóknak – a hatékonyabb ügyfélvédelem érdekében – termékfelügyeleti és -irányítási politikával, belső eljárásrenddel kell rendelkezniük az általuk kidolgozott és értékesíteni kívánt biztosítási konstrukciókra vonatkozóan. A biztosítási terméket előállítók kizárólag a célpiachoz tartozó ügyfelek igényeivel, jellemzőivel és céljaival összeegyeztethető biztosítási konstrukciókat tervezhetnek és hozhatnak forgalomba. Figyelembe kell venniük az ügyfelek pénzügyi tájékozottságát is. Az erre vonatkozó dokumentációt ellenőrzés esetére meg kell őrizniük, és kérésre be kell mutatniuk az illetékes hatóságoknak.

A biztosítóknak a terméktesztelés keretében azt is meg kell vizsgálniuk, hogy a biztosítási termék annak teljes élettartama során megfelel-e az ügyféligényeknek. Az értékesítőknek pedig minden szükséges információt (az úgynevezett termékértékesítési rendelkezéseket) írásban meg kell kapniuk a kínálandó biztosítási konstrukciókról, hogy teljesen átlássák őket.

Szigorodtak az ügyfél-tájékoztatással kapcsolatos követelmények is. A megtakarítási életbiztosításoknál (az EU PRIIPs-rendelete alapján) 2018. január 1-jétől bevezetett kiemelt információs dokumentumhoz hasonlóan a nem életbiztosítási termékek értékesítésekor egységesített, formalizált biztosítási ügyfél-tájékoztatót vezettek be. Az ügyfeleknek ezentúl olyan egységesített, rövid, közérthető, könnyen olvasható dokumentumot kell kézhez kapniuk, amely tartalmazza a termékre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat (pl. a biztosítási díj fizetésének módját, az ügyfelet érintő kötelezettségeket, azon eseteket, amikor kárigény bejelentésének nincs helye, illetve a szerződés megszűnésének eseteit).

A befektetővédelmet szolgálja, hogy a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítése esetén az értékesítőknek alkalmassági vagy megfelelőségi értékelést kell végezniük. Ez azt jelenti, hogy kötelesek felmérni az ügyfeleknek a termék típusának megfelelő befektetési területtel összefüggő ismereteit, pénzügyi helyzetüket, kockázattűrő képességüket, hogy a számukra legmegfelelőbb konstrukciót ajánlhassák.

Az átláthatóság biztosítása érdekében a biztosításközvetítőknek – még a biztosítási szerződés megkötése előtt – tájékoztatniuk kell az ügyfeleket a biztosítási szerződés kapcsán a javadalmazásuk jellegéről is. Így arról, hogy közvetítői díj alapján dolgoznak-e, vagyis a javadalmazást közvetlenül az ügyféltől vagy pedig a biztosítótól kapják-e. Előbbi esetben tájékoztatniuk kell a közvetítői díj összegéről is, vagy ha az nem határozható meg, akkor a közvetítői díj számításának módjáról.

Az alkuszok, valamint a befektetési életbiztosításokat értékesítők értékesítési eljárásait és díjazását úgy kell szabályzatban kialakítani, hogy az ne vezessen az érdekellentét problematikájához, azaz a termékek közvetítésekor az értékesítést kizárólag az ügyfél igénye határozza meg, és az ne a magasabb jutalékot ígérő termék függvénye legyen.

Az IDD-n kívül közvetlenül alkalmazandó rendeleteket is alkotott az EU a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítésére vonatkozó tájékoztatási követelmények és üzletviteli szabályok, valamint a biztosítókra és a biztosításértékesítőkre vonatkozó termékfelügyeleti és -irányítási követelmények tekintetében, amelyeket a módosított magyar biztosítási törvény (Bit.) szabályai mellett külön is figyelembe kell venni.

A hazai biztosítási törvény módosításával a jogalkotó a biztosítási termékek értékesítésének fogyasztóbarát irányú változását kívánja elérni. 2018-tól a termékekről szóló tájékoztatásnak könnyebben érthetővé, a biztosítások értékesítésének átláthatóbbá kell válnia. Az MNB a jogszabályi változások hatálybalépését követően kiemelt figyelmet fordít a gyakorlati alkalmazásuk ellenőrzésére.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank munkatársa

Amerikában egy évtizede feltárták a gondokat

Az Amerikában 2004-ben indított „Spitzer-vizsgálat” a világ legnagyobb biztosítási­alkusz­-cégeit és számos nagy biztosítótársaságot (Marsh, AIG) vett ellenőrzés alá. A vizsgálat eredményei rávilágítottak arra a piaci résre és a szabályozásban lévő hézagra, amely a jutalékmegállapodások révén összejátszásokra adott lehetőséget, így alapjaiban rontotta a biztosítási piac működését. A közvetítők által a fogyasztóknak értékesített biztosítási termékek kiválasztása, ajánlása gyakran nem az ügyfél valós érdekeit, igényeit szolgálta, hanem azt a magasabb jutalékot ígérő biztosító terméke határozta meg. A biztosítók pedig nem az ügyfelekért, hanem a közvetítőkért versenyeztek: egyre magasabb jutalékot kínáltak nekik, ami értelemszerűen az ügyfelek költségeit növelte.