Nem siet a börzére az Aramco

Az olajipart érintő egyik legfontosabb kérdésre, a Saudi Aramco tőzsdei bevezetésére továbbra sincs válasz: a világ legértékesebb olajipari vállalkozásából 5 százaléknyi részvénycsomagot privatizáló szaúdi vezetés a Reuters értesülései szerint már ahhoz időzíti az IPO-t, hogy egy-két éves távlatban legalább 70 dolláros hordónkénti olajár alakul ki a világpiacon.

Jelenleg a texasi WTI alaptípus 62, az északi-tengeri Brent pedig 65 dollár körül mozog, de az amerikai palaolaj-termelés fokozása miatt a piacra ömlő olajmennyiség-többlet miatt ez a szint aligha garantálható rövid távon. Sőt, a 2019. márciusi határidős szállítású Brent hordója most 60,6 dollárnál, míg a 2020-asé 57,7 dollárnál jár. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és szövetségesei – köztük a legnagyobb termelő, Oroszország – több mint egy éve vállalt s az év végéig meghosszabbított termeléskorlátozása miatt az olajtartalékok szintje lassan kezd csökkenni a célként meghatározott, mindenkinek kényelmes árat garantáló ötéves átlag felé. Rijádban azonban biztosra akarnak menni, a királyság legértékesebb vállalatát nem akarják áron alul kiárusítani.

Szerintük még tíz dollár kellene ahhoz, hogy a megfelelőnek ítélt 100 milliárd dollárt megkapják a csomagért. Maga az Aramco egésze 2 ezermilliárd dolláros értéket képvisel, jóllehet ezt hivatalos felmérés nem támasztotta alá. A végső döntés Mohammed bin Salman koronaherceg kezében van, de ő egyelőre hallgat, s miniszterei a „majd a megfelelő időben” válasszal szerelik le az időzítés felől érdeklődő újságírókat.

Az azonnali árak a Brent esetében januárban két ízben is átlépték a 70 dolláros határt, ám onnan azóta 15 százalékot szánkáztak le. A WTI 66 dolláron érte el idei csúcsát. Amíg az azonnali árat elsősorban a világpolitika, a természeti katasztrófák miatt megváltozó felhozatal, a dollár erőssége és a termelési adatok befolyásolják, addig az évekre előretekintő árazásnál a kereset és a kínálat viszonya a meghatározó tényező, amire az olajkartell politikája és újabban az elektromos hajtású járművek dinamikus térhódítása is jelentős hatást gyakorol. A két ár korrelációja korántsem biztos, nem feltétlenül mozognak együtt. Khalid al-Falih energiaminiszter megismételte, hogy az OPEC és szövetségesei által vállalt kvótacsökkentés jelen állás szerint az év végéig kitart, de akkortól is csak igen óvatos, fokozatos termelésnövelésre látnak lehetőséget, nehogy a két év munkája kárba vesszen, és az árak újra lefelé vegyék az irányt.

Az Aramco IPO-jának helyszíneit sem ismerni, bár New Yorktól Londonon át Hongkongig számos börze bejelentkezett már, csupán a rijádi számít biztos befutónak. A kibocsátás először itt történik meg, csak utána jöhet a nemzetközi porond. Moszkva nem tartozik az esélyesek közé, ezért az oroszok más módszerekkel próbálkoznak megnyerni a szaúdiak barátságát. Először is csatlakoztak az olajtermelési korlátozásokhoz, majd közös projektek indításáról állapodtak meg Rijáddal. A Szibur, a vezető olaj- és petrolkémiai cég például gyárat épít egy 1,1 milliárd dolláros projekt keretében Szaúd-Arábiában, a két kormány pedig egymilliárd dolláros tőkével közös alapot hozott létre az energetikai fejlesztések finanszírozására.

Partnerként segíti majd az olajkutatásban a szaúdiakat az Eurasia Drilling nevű orosz fúrócég, amely a Lukoilból vált ki évekkel ezelőtt, és ezenkívül a cseppfolyósított földgáz feldolgozásában is készülnek az együttműködésre. Az oroszok nem kínálnak zsákbamacskát, világossá tették, hogy bankjaik és nyugdíjalapjaik, valamint orosz–kínai közös befektetési vállalkozásaik is be akarnak vásárolni az Aramco részvényeiből – amint lehet.