Tartós forintgyengülés nem várható

Jelentős hullámzást tapasztalhattunk a múlt héten az euró-forint árfolyamában, ami összefüggésbe hozható a 2020 utáni uniós költségvetési ciklus tervezett változtatá­saival. Az árfolyam változékonysága a következő napokban is fennmaradhat, mivel folyamatosan érkeznek újabb részletek a tervekről.

Hosszabb távon két fontos hatás éri a jegyzést: egyrészt hazánk kedvező fundamentumai, azaz a masszívan többletes külkereskedelmi és folyó fizetési mérleg, a csökkenő államadósság, az alacsony államháztartási hiány, az erőteljesebb gazdasági növekedés és a javuló hitelminősítői megítélés erősíti a forintot. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank tartósan, de legalább 2019 közepéig fenntartja az ultralaza monetáris politikát, ez pedig a forint gyengülésének irányába hat hosszabb távon. Fontos tényező az Európai Központi Bank (EKB) politikája is, a döntéshozók a másfél héttel ezelőtt tartott kamatdöntő ülésen aláhúzták, hogy kivárnak, és egyelőre a kommunikáció szintjén sem mozdulnak el a monetáris politika normalizálása felé. Az EKB óvatos hozzáállása miatt nem számítok arra, hogy tartósan gyengébb szintre kerüljön a forint az euróval szemben.

Mivel mind a jegybanknak, mind a hazai gazdasági szereplőknek komfortosabb a kiszámítható, széles kereskedési sávban mozgó devizaárfolyam, a 318-as szint közelében az MNB – elsőként verbális – beavatkozására lehet számítani, ami a forint visszaerősítéséhez vezethet. Erre a jegybanknak szinte korlátlanul rendelkezésére állnak az eszközök.

Összességében tehát rövid távon még elképzelhető egy kisebb forintgyengülési hullám, de a 317-318-as ellenállási szint közelében már kedvező belépési lehetőség adódhat egy short pozícióra, tehát egy euró­eladási-forintvételi ügyletre, mivel nem számítok rá, hogy a 318-as szintet tartósan átlépné a jegyzés. A short pozíciót a későbbiekben a 308–310-es tartományban zárnám, illetve a veszteségvágó (stop loss) megbízást 322,50-nál helyezném el.