Az átmenet ülésének is tekinthető az Európai Központi Bank (EKB) kormányzóinak a kamatokról döntő csütörtöki tanácskozása. Decemberben befejeződött a mennyiségi lazító program, és a következő néhány hónapban a testületnek több változásra is fel kell készülnie. A két legfontosabb az első szigorító lépés megtervezése és a hivatalos kommunikáció átalakítása.
A döntéshozók azonban máris súlyos bizonytalanságokkal szembesülnek, mert lassuló gazdaság mellett nehéz a kamatemeléseket megtervezni. Mario Draghi elnök az Európai Parlamenthez szólva a múlt héten arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdaságnak kiterjedt támogatásra van szüksége, de nem újabb eszközvásárlási program formájában.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) januári előrejelzésében kiemelte az eurózónával kapcsolatos aggályokat. Mint írták:
A régión belül a Németországra vonatkozó módosításaink jelentősek, mivel a gépjárműgyártás nehézségei és a gyenge külső kereslet hatással lesz a 2019-es növekedésre.
Említik még Olaszországot, ahol a szakértők pénzügyi és gazdasági kockázatokat is látnak. Előrejelzésük szerint az eurózóna GDP-je 2019-ben 1,6 százalékkal, majd 2020-ban 1,7 százalékkal nőhet. A Bloomberg konszenzusa 1,5 százalékos, a Markit elemzője 1,4 százalékos GDP-növekedésre számít. Ezek alapján az EKB tavaly decemberi 1,7 százalékos éves GDP-előrejelzését jó eséllyel lefelé módosíthatják a mai ülésen, a piaci konszenzus pedig most 2020-ra teszi a monetáris szigorítás kezdetét, de sokan kérdezik, hogy nem lenne-e inkább indokolt a további lazítás.
A második változás 2019-ben a TLTRO programok lezárulta. Ezek hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek, amelyeken keresztül az EKB négyéves lejáratú hitelt nyújt a bankoknak. Az első lejáratok ugyan csak 2020 júniusára esnek, de mivel a hitelek futamideje hamarosan egy év alá csökken, a banki likviditáskezelésben már nem szolgálhatnak biztosítékként, finanszírozási problémát okozva többek között az olasz bankrendszernek. Mivel a teljes állomány kétharmadáról van szó, spekulációk szerint már a mai ülésen is bejelenthetnek egy újabb TLTRO programot, megmozgatva ezzel a deviza- és kötvénypiacokat.
A harmadik változás személyi jellegű, de ezen nem csak Mario Draghi októberben lejáró mandátumát kell értenünk, akit a találgatások szerint Villeroy de Galhau, Philip Lane vagy Erkki Liikanen válthat.
A fő kérdés az, hogy az EKB-elnöki pozícióhoz járó hatáskör ugyanaz marad-e. Sok európai döntéshozó véleménye szerint a Super Mariónak becézett elnök vezetésével a központi bank hathatós segítséget nyújtott a válságban, de szükség van-e ilyen erős elnöki hatalomra a jövőben? A testület is átalakul 2019-ben.
Február 11-én meg nem újíthatóan lejár Sabine Lautenschlagernek, a felügyelőbizottság alelnökének mandátuma, és az EKB abban a kínos helyzetben van, hogy a Brexit időszakában nem áll rendelkezésére nagy tapasztalatú testületi tag. A felügyelő és döntéshozó pozíciók körkörös rendszerben újulnak meg, de két felügyelőbizottsági hely ma is üresen áll. Mario Draghi ragaszkodna Lautenschlagerhez, felülírva ezzel a rendszert, de a bankár már többször jelezte, nem pályázik a posztra.
A teljes cikk a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.