Kötvénybefektetések sarokba szorítva

Ismételten negatív, mínusz 0,20 százalékos hozamszinten kereskednek a német tízéves állampapírral, amire az EKB kötvényvásárlási programjának 2015-ös elindítása óta nem volt példa. Ezzel párhuzamosan történelmi mélypontra vagy annak közelébe csökkentek a gyengébb makrogazdasági fundamentumokkal rendelkező eurózónás országok államadósság-finanszírozásának költségei is.

Amíg az eurózóna gazdasága gyengélkedik (épp csak pozitív tartományban a GDP-növekedés, romló konjunktúrakilátások), és az infláció nem éri el az áhított 2 százalékos szintet, addig könnyen itt is maradhatnak a hozamok, sőt akár újabb mennyiségi lazítás is jöhet.

Ebben a makrokörnyezetben a nulla, illetve a negatív hozamkörnyezet akár hosszú ideig is állandósulhat, sarokba szorítva az eurózóna kötvénypiaci befektetőit. Kérdés, hogy egy ilyen kamatkörnyezetben milyen eszközökkel lehet euróban hozamot elérni anélkül, hogy indokolatlan mértékű kockázatot vállalna a befektető – a mennyiségi lazítások sora ugyanis kisimította, elfedte a kockázatokat és sok esetben csökkentette a befektetők kockázatérzékenységét.

Mire számíthat az az európai megtakarító, akinek konzervatív, állampapírokat nagy arányban tartalmazó portfóliójának közép- és hosszú lejáratú várható hozama biztosan negatív? Milyen lehetőségeink vannak az elérhető hozam növelésére az eurózóna kötvénypiacán? A hozamgörbe hosszabb lejáratain – ahol még elérhető pozitív hozam – vállalhatnánk pozíciót, de ez az opció visszafogott hozampotenciállal kecsegtet, cserébe aránytalanul növeljük a kockázatunkat a hosszabb futamidő miatt.

A vállalati kötvénybefektetések terén a stabil fundamentumokkal rendelkező, jó minősítésű, széles körben diverzifikált kötvényekbe fektető portfóliók akár tőzsdén kereskedett ETF-ek formájában mutathatnak még attraktív kockázat/hozam profilt, de a növekvő felárak jelzik, hogy az időzítéssel valószínűleg még várni kell, mivel a gazdasági lassulás során az eurózónás vállalati kötvények piaca is „szenvedhet”.