Nem alaptalan az európai optimizmus

Bár egyértelmű helyzetek a befektetések világában nincsenek, az elmúlt években sokak számára az egyik legkézenfekvőbb döntés a tőkepiacokon az amerikai részvénypiac felül- és az európai indexek alulsúlyozása volt. Erre minden okuk meg is volt a befektetőknek, az elmúlt évek emelkedését húzó technológiai óriások a tengerentúli indexekben találhatók meg, az amerikai elnök kommunikációjában a tőzsde kulcsszerepet játszik, és a gazdasági növekedés üteme is erősebb volt odaát.

És ott volt persze a végső érv is: míg az elmúlt évtizedek válságaira az amerikai oldal gyorsan és hatékonyan reagált, az európai válságkezelés sokkal lassúbb és belső vitáktól terhelt volt. Így míg az amerikai tőzsdén sok vevő bátorságát növelte, hogy ha nagy a baj, majd úgyis jön a gazdaságpolitikai segítség, addig

Európára inkább a „csak nehogy baj legyen, mert akkor megint évekig tartó huzavona kezdődik” gondolkodásmód volt a jellemző.

Mindez pedig a részvénypiacok relatív teljesítményében is lecsapódott, mégpedig elég látványosan. Míg az MSCI USA index dollárban számolva az elmúlt öt évben több mint 50 százalékot emelkedett, a hasonló európai index nagyjából ott van, mint 2015 közepén volt.

Mivel a tőzsdéken semmi nem tart örökké, az amerikai felülteljesítés kapcsán is időről időre előtérbe kerülnek azok a vélemények, hogy az említett trend előbb-utóbb fordulni fog. Márpedig Európa kapcsán egyre több a pozitív vélemény, nem is alaptalanul. Az európai szintű gazdasági mentőcsomag terve, a költségvetési szerepvállalását illetően látványosan irányt váltó német gazdaságpolitika, valamint a gyorsan reagáló Európai Központi Bank szerepvállalása ugyanis befektetői szemmel örömteli fejlemény.

A végső sípszó persze még messze van, az európai döntési mechanizmusok esetében ráadásul megtanultuk, hogy az eredményhirdetés előtt hosszú meccsre kell készülnünk. De legyünk optimisták: már az is valami, hogy az európai és az amerikai válságkezelés egyelőre legalább döntetlenre áll.