Lehetőségek és kihívások az olajiparban

Az európai integrált olajvállalatok egymás után hozzák napvilágra a módosított jövőbeli stratégiájukat, amelyben azt célozzák, hogy megfeleljenek a két legnagyobb kihívásnak, a fosszilisek iránti keresletcsökkenésnek és a reputá­ciós kockázatnak. Kiutat jelenthet a megújuló alapú energiatermelés, a petrolkémia, a fogyasztói szolgáltatások vagy az újrafeldolgozás.

Emellett a hagyományos kutatás-termelési tevékenység fókuszában is egyre nagyobb részt képvisel majd a földgáz mint kisebb karbonlábnyomú termék.

Az ENI-nek, a Royal Dutch Shellnek vagy a BP-nek az új stratégia fő kihívása az lesz, hogy mennyire tud hasonló hozamot biztosítani a befektetőknek, mint a tradicionális szénhidrogén-kutatás és -termelés. Érdekes volt elolvasni a francia Total jelentését, amelyben megemlítik, hogy 25 százalékos minimum IRR-t (belső megtérülési ráta) várnak el minden új olaj- és gázkutatási és -termelési projekttől. Ezzel szemben egy napelempark vagy tengeri szélerőműtelep tőkearányos megtérülése inkább a felső egy számjegyű kategória.

Egy tényező viszont ellensúlyozhatja a kisebb hozamot, ez pedig a tőkeköltség. Az energiaátmenetet ugyanis az Európai Unió és az államok nagyarányú vissza nem fizetendő vagy alacsony kamatú hitellel támogatják.

Érdekesség, hogy az amerikai nagy integrált cégek egyáltalán nem vevők az európai zöldforradalomra. A Chevronnak vagy az ExxonMobilnak gyakorlatilag nincs zöldstratégiája.

A nyomás nő ezeken a vállalatokon, főleg Joe Biden győzelmével, hogy ők is válaszoljanak a környezetvédelmi kihívásokra. A reakció ezzel együtt érdekes: mivel nő az amerikai befektetések tőkeköltsége a lehetséges környezetvédelmi adók és egyéb korlátozások miatt, a cégek inkább a külföldi hagyományos szénhidrogén-projektekre helyezik a hangsúlyt, ilyen az Exxon esetében például a guyanai projekt. Ez a változás leértékeli az amerikai palaolaj-termelés szerepét.

A legnagyobb nyertesek talán a tengeri szolgáltatócégek lehetnek, elsősorban a Transocean, amely a nagyok közül szinte egyedüliként élte túl a válságot, mivel a fő versenytársak, például a SeaDrill vagy az Ensco, csődbe jutottak. Brazília, Guyana, Ausztrália vagy az Északi-tenger egyes mezői versenyképesek lehetnek még 50 dolláros olajár alatti környezetben is.