Se nem túl jó, se nem túl rossz

Abban, hogy az elmúlt hetekben maradt az alapvetően jó hangulat a világ tőzsdéin, meghatározó szerepet játszott, hogy langyos makrogazdasági adatok érkeztek:

se nem túl jók, se nem túl rosszak.

Mindezt tükrözi a Citigroup Gazdasági Meglepetés Indexe is, amely június elejére a semleges nullás szint környékére esett vissza, jelezve, hogy

a hetekben megjelent fontosabb gazdasági számok nem tértek el drasztikusan a prognózisoktól sem pozitív, sem negatív irányban.

Az adatok tehát nem voltak kellően jók ahhoz, hogy egyértelműen napirendre kerüljön az agresszív jegybanki és fiskális stimulusok visszafogása, ugyanakkor nem is voltak kellően rosszak ahhoz, hogy a befektetőkben alapvetően megkérdőjeleződött volna a gazdaságok újraindulásához kapcsolódó pozitív világkép. Ez a langyos középút alapvetően jó szcenárió volt a befektetők számára, szemben az egyik oldalon egy esetlegesen túlforrósodó gazdasági képpel vagy éppenséggel egy olyannal, ahol az újra romló kilátások hideg zuhanyként érték volna a piacokat.

Az persze más kérdés, hogy ez az ideális állapot meddig áll fenn. Ebből a szempontból a járvány mellett a legfontosabb kockázat az inflációs folyamatok alakulása.

A világ vezető jegybankjai minden zsetonjukat arra tették fel, hogy az inflációs megugrás nem tartós, hanem átmeneti jelenség lesz. Ennek megfelelően alakították át monetáris politikai keretrendszerüket (lásd például a Fed áttérését az átlagos inflációs célra), ezt szajkózták folyamatosan kommunikációjukban.

A fejlett piaci hozamok és inflációs várakozások elmúlt időszakbeli kilaposodása egyelőre azt tükrözi, hogy a befektetők többsége ezt a kiállást hitelesnek is tartotta. Nem lehet azonban kizárni, hogy az elkövetkező hónapokban ez a világkép nem bizonyul fenntarthatónak. Ha több jel utal majd az infláció tartósságára és az esetleges másodkörös hatásokra (elsősorban a bérekbe történő átgyűrűzéssel), előfordulhat, hogy a nyári időszak tényleg forró pillanatokat tartogat majd a fejlett piaci jegybankárok számára.