Egy index a hétköznapok valóságáról

A közgazdászszakma egyik legnagyobb problémája, hogy sokszor nehezen tudja közérthetően elmagyarázni a társadalom széles rétegeinek, milyen üzenetei is vannak annak a töméntelen mutatónak és rátának, amelyekkel nap mint nap kalkulál. Mindig üde színfolt ezért egy olyan mutató, ami ezt a problémát megugorva valóban érthető üzenet küld a gazdaság állapotáról – különösen úgy, hogy ilyen adatból (legyünk őszinték) nincs túl sok.

Ilyen ugyanakkor meglátásom szerint az úgynevezett Misery Index, a neves amerikai közgazdász, Arthur Okun „találmánya”.

Az Elkeseredettség Index vagy Szenvedés Index néven is ismert mutatót a munkanélküliségi és az inflációs ráta összegeként számolják – így érthető, hogy miért jelent a magasabb érték nagyobb gazdasági problémákat:

a magas infláció és a magas munkanélküliség az a két gazdasági probléma, amely a legszélesebb társadalmi gondokat tudja okozni.

Az index módszertana persze nem tökéletes. Az infláció és a munkanélküliség számolása kapcsán rengeteg kérdőjel felmerül, a defláció ugyanúgy lehet rossz, mint az infláció, illetve nem mindegy, hogy az index mértéke hogyan változik például egyes korosztályokon belül. A mutató – minden problémája ellenére – ugyanakkor különösen aktuális most, amikor a koronavírus-járványból való kilábalás során sok országban a foglalkoztatottság kérdése és a számos hatás eredőjeként megugró infláció komoly fejtörést okoz. A jegybankároknak ugyanúgy, mint a háztartásoknak és a vállalati szektornak. Sok elemzésben pedig a stagfláció réméről, a ’70-es évekhez hasonló gazdasági helyzetről is hallani. Tényleg ekkora lenne a baj?

Nos, az Egyesült Államokra vonatkozó grafikon alapján szerencsére talán nem, ugyanis az index értéke érezhetően alacsonyabban van, mint a 2008-as válság vagy különösen a ’70-es évekbeli stagflációs periódus idején. Persze bármekkora munkanélküliség fájdalmas az érintetteknek, az infláció alacsony szintről való emelkedése is komoly (és kezelendő) probléma, illetve minden periódusban a két mutató mellett számos egyedi tényező is hat. Így bár természetesen ez az index sem tökéletes mutató, arra azért talán mindenképpen jó, hogy az egyre hangzatosabb szalagcímek mellett kontextusba helyezzük a jelenlegi valós gazdasági helyzetet.