késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Kötvénypiaci fogas kérdés: hogy viselkedik a gazdaság, ha nincs többé olcsó pénz?
Jó kérdés, hogy mikor zökken vissza a kötvénypiac a normál kerékvágásba. Régen az volt az ökölszabály, hogy az amerikai tízéves kincstári hozamoknak 4 százalék körül kell lenniük, ami a 2 százalékos inflációs célból, plusz a 2 százalékos reálhozamból adódik. Most a befektetők a kötvényeket a következő két évre körülbelül 4,10 százalékos inflációs rátára árazzák, ami 1,89 százalékos reálhozammal 4,2 százalékon hagyja a kincstári hozamot. Összhangban van az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve döntéshozóinak konszenzusával is, akik hosszú távon évi 1,8 százalékos gazdasági növekedést várnak. És elég egyértelműnek tűnik, hogy a befektetők szerint nincs visszaút a 2008-as pénzügyi válságot követő zéró kamatok korába. Adódik az újabb kérdés, lesznek-e elvonási tünetei az amerikai gazdaságnak, amely egy évtizeden át függött az olcsó pénztől.
Az olcsó pénz korszakában a kockázatitőke-befektetők veszteséges technológiákat finanszíroztak, a vállalatok és a kormányok pedig adósságokat halmoztak. Ennek az időnek vége. Egyfelől a piac most teszteli, hogy a gazdaság mennyire ellenálló a magasabb kamatokkal szemben.
Már most látszik a nem teljesítő hitelek emelkedő rátája,
a hitelfelvételi kereslet gyengülése és a bankok hitelezési standardjainak meredek szigorodása. Másrészt a reálhozamok felfelé tolódása nem csak a növekedésről szól, a korábbinál magasabb rátákra van szükség az infláció megfékezéséhez.
Ha a gazdaság tartósan inflációsabbá válik, mint amilyen a 2000-es években volt, akkor a Fednek magasabb reálkamatokkal kell működnie, hogy elérje célját. Ráadásul, a
gyenge gazdasági növekedés kombinálódik a deglobalizációval, a növekvő katonai kiadásokkal,
a felzárkózó infrastrukturális beruházásokkal, a zöldtámogatásokkal és az összes többi inflációt kiváltó politikával, amelyeket a politikusok hirtelen megszerettek.
Ha a kormányzati szabályok és támogatások azt jelentik, hogy több befektetési dollárra vagy drágább munkavállalókra van szükség ugyanazon kibocsátás előállításához,
akkor az inflációs nyomás még akkor is nő, ha az életszínvonal nem.
Érdekes módon a tőzsde nem gondolja, hogy ezek közül a veszélyek közül bármelyik valós, s a részvényesek, akiket elkápráztat a mesterséges intelligencia, nem törődnek ezekkel a kockázatokkal.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.