Buborékban vagyunk?

Szerző: Lesták Richárd portfóliómenedzser, MBH Alapkezelő

Ezen a héten, hétfőn kezdődött meg az Nvidia mesterséges intelligenciáról (MI) szóló négynapos konferenciája, ahol a moderátor szerepét már az első napon a cég CEO-jára, Jensen Huangra osztották. Az eseményt nyilvánvalóan óriási várakozások övezik, és már az első napon érkeztek is a nagy bejelentések. Ezek alapján úgy tűnik, hogy hivatalosan is megkezdődött egy régóta várt tendencia, 

Több nagyvállalat is új szintre emeli együttműködését a céggel, a teljesség igénye nélkül például az SAP, a J&J, a Schneider Electric vagy a Dell Technologies. Az SAP-val való együttműködés a vállalatirányítási szoftverek területén hozhat nagy előrelépést, a Johnson & Johnsonnal kötött megállapodástól pedig a Medtech vagyis az orvostechnológia területén várható jelentős fejlődés. Emellett új termékek is érkeznek egyértelműen high-tech felhasználáshoz. Az új generációs Blackwell, amelyet egy platformként képzelnek el és az OpenAI GTP-3 teljesítményének sokszorosát képes nyújtani, valamint a humanoid robotok fejlesztéséhez használható Thor-rendszer is megérkezett.

Ray Dalio markáns véleményt mondott

Az árfolyamok szárnyalását támogató hírek egyelőre tovább ömlenek a publikumra, a sokakat izgató kérdés az, hogy MI-buborékban vagyunk-e már. Erre vonatkozóan Ray Daliónak, a Bridgewater alapítójának remek LinkedIn-bejegyzését ajánlanám az olvasó figyelmébe. Az említett elemzésből idézném a lényeget, illetve néhány saját gondolattal is kiegészíteném.

Dalio hat ismérv alapján, valamint a piacot két részre bontva vizsgálja annak aktuális állapotát, és elemzésének az a következtetése, hogy van még tér a részvénypiaci buborék fúvására. A részvénypiac bizonyos szegmensei (például a mágikus hetes) egy kezdődő buborék jeleit mutatják, de itt sincs még akkora hype, mint a korábbi buborékidőszakokban. Ezzel szemben a széles piacot vizsgálva erre a kérdésre sokkal inkább a nem a válasz, a hat ismérv aggregált eredménye alapján jelenleg az 52. percentilisben (a skála közepén) van az USA részvénypiaca. Ehhez kapcsolódóan néhány saját gondolat:

1. Az értékeltségi mutatók alapján a piac drágának tűnik, de még mindig nem annyira drága, mint a dotcom lufi idején volt. Erre vonatkozóan a széles piac mellett érdemes megnézni a húzó szektorokat. Az S&P 500 esetében ezek a diszkrecionális javak, a kommunikációs és az IT-szektor. Az első két szektor esetében az árfolyam és az előretekintő nyereség hányadosa (szakzsargonban a P/E) magas, rendre egy, másfél és kettő szórásnyira meghaladja a saját húszéves átlagát, de még egyik sem éri el a dotcom lufi idején látott szintjét. A piaci kapitalizációban képviselt súly, valamint a megtermelt eredményben képviselt súlyuk alapján hasonló következtetés vonható le mindhárom szektorról. A kapitalizációból jelentősen magasabb súlyt hasítanak ki, mint amennyi profittal hozzájárulnak a széles index teljesítményéhez, azonban főként az IT-szektor esetében ez a különbözet elmarad a dotcom lufi szintjétől. Egy nem hagyományos értékeltségi mutató is idekívánkozik, a növekedési lehetőségek jelenértéke a mai árfolyamokban sorrendben 60, 30, illetve 70 százalékot képvisel, ami az IT-szektor esetében például majdnem 90-ig is elment a dotcom idején.

2. A beárazott növekedési pálya egyre inkább közelíti a nem fenntartható állapotot, de még nem mutat buborékjellemzőket. Ezt részben megerősítik az előző pontban tárgyalt mutatók. Másrészt a Conference Board által számított, az USA gazdaságára vonatkozó előremutató indikátor (LEI) alapján középtávon a profitkilátások borúsak lehetnek. A mutató immár két éve csökken, és korábban gyakran jól jelezte előre a várható recessziót és a fedezeti szintek romlását. Ez jelenleg nem tükröződik a részvényárfolyamokban, ami középtávon inkább óvatosságra intő jel.

3. A befektetői pozicionáltsági adatokból az látható, hogy lehetnek még lemaradó vevők. Az American Association of Individual Investors felmérése alapján a lakossági befektetők részvénysúlya 68 százalék körüli, meghaladja a 62 százalékos hosszú távú átlagot, de ahhoz képest egyszórásnyi tartományon belül van, míg a készpénzarány 17 százalék körüli (a múlt alapján jellemzően a 12–14 százalékos szint jelölte ki a piaci tetőket). Itt érdemes megemlíteni, hogy az opciós piacokon korábban nem látott volumenben folyik a kereskedés a lakossági befektetők körében, amit nem mérnek ezek a felmérések. 

4. A befektetői szentiment a szokásosnál optimistább, de nincs még a csúcson. Ebben a témakörben vegyes adatokat látunk. Szintén az említett felmérésből az látható, hogy az optimisták aránya jelentősen meghaladja a pesszimisták arányát, de a dotcom lufi idején hosszú időn át ennél lényegesen optimistább hangulat uralkodott. A Bank Of America felmérése alapján az intézményi befektetők körében is nagyon hasonló a kép, a szentiment optimista, de még nem extrém módon. Néhány felmérésből ugyan már extrém optimista szentiment is kiolvasható, azonban 

5. A részvénypiacon egyelőre csak apró jelei vannak mémralinak. Ezt a kifejezést még a Covid időszakában ismerhettük meg, és azt a jelenséget foglalja össze, amikor a befektetők egy csoportja fundamentálisan gyenge vállalatokra „ugrik rá” egy cél által vezérelve: „Úgyis lesz valaki, aki még drágábban veszi meg tőlem.” Ez a felfokozott hangulatú kereskedés könnyen vezethet buborékhoz a részvényeknek ebben a szegmensében. Részvénypiaci index is készült erre a célra, aminek a neve találóan Meme Index. Az index tavaly október óta 50 százalékos emelkedést mutatott be, ami kissé aggasztó lehet, de még így is nagyon messze van a Covid-időszaki buborékot elérő csúcsától. Ha viszont a kriptoeszközök piacára tekintünk, sokkal kézzelfoghatóbb jeleit látjuk egy úgynevezett „mémcoin”-ralinak, ami aggasztó, de egyelőre nem széles körű.