Elvonóra küldenék az adatfüggőségben szenvedő jegybankárokat

Szeptemberben a Fed lepte meg a piacokat, októberben meg a piacok a Fedet. Az amerikai jegybankárok a múlt hónapban a vártnál nagyobb, félszázalékos lépéssel kezdték a kamatcsökkentési periódust. Miután a nyári enyhe inflációs adatokból és a munkaerőpiac lehűlésének jeleiből arra következtettek, hogy már késésben vannak a kamatcsökkentéssel, ehhez képest október a túlfűtött munkaerőpiac adataival köszöntött be a tengerentúlon. A The Wall Street Journal „azt beszélik” rovata ezúttal sem fogalmaz óvatoskodva, azt mondja: a Fed súlyos adatfüggőségben szenved.  

A Fed mindig az adatvezérelt döntéshozatalra hivatkozik , és politikáját a beérkező adatok, különösen az infláció, valamint a munkahelyek alapján határozza meg. Ám az elmúlt időszakban a szokásosnál is volatilisebbek voltak a mutatók, melyek előbb még a gazdaság gyengeségét jelezték, majd a felülvizsgálatok után már inkább az erejét. Különösen feltűnő, hogy a Fed szeptemberi meredek kamatvágását követően a vártnál erősebb gazdaságra utaló adatok érkeztek. Nos, a tőzsdei lap úgy véli: 

Figyelmen kívül hagyva a kamatlábak gazdaságra gyakorolt jövőbeli hatásaira vonatkozó előrejelzéseket. Ezzel szükségtelenül volatilissé teszik a kötvénypiacokat.

Nyáron az adatok a szűk látókörű szemléletben azt sugallták, hogy a magas kamatlábak – a globális lassulás, a kínai problémák, valamint a közel-keleti és kelet-európai háborúk mellett – ártottak a gazdaságnak, mivel a munkaerőpiac lelassult. Most, szintén rövidlátóan gondolkodva, az látszik, hogy a gazdaság rendben van, de a kínai élénkítés nyomán az infláció is ragadósabb lehet, mint ahogy azt korában feltételezték.

Inflációs csúcsokon még indokolható volt az adatfüggőség

Volt némi értelme az adatfüggőségnek, amikor a Fed még komolyan aggódott az infláció miatt. Attól tartva, hogy a magas infláció begyűrűzik a fogyasztók és a vállalkozások jövőbeli várakozásaiba, önbeteljesítő spirált indítva. Hogy megtörjék a spirált, magasra emelték a kamatlábakat. Ám ezek az idők már elmúltak, és nem az a kérdés, hogy miként lehet még néhány tized százalékpontot lefaragni az inflációból, hanem hogy 

Ehhez az előrejelzéseket kell figyelni, hogy a gazdaság hosszú távon milyen szintű kamatlábakat tud elviselni.

Bár cinikus elemzők gyakran rámutatnak, hogy a Fed múltbeli előrejelzései mennyire szörnyűek voltak, de ennél is fontosabb, hogy a sokat emlegetett puha landolás csak akkor képzelhető el, 

azt vizsgálva, hogyan reagált a munkaerőpiac. A tőzsdei lap szerint itt az ideje, hogy a Fed megpróbálja rávenni a befektetőket, hogy hosszabb távon gondolkodjanak. Ám ehhez a saját adatfüggőségének is véget kell vetnie.