Közel nyolcszázmillióért vásárol az MNB képgyűjteményt

Csak öt napig volt látható 2013-ban a Kieselbach Galériában az a kiállítás, amely az újlipótvárosi húsbolt-tulajdonos, Kövesi István 60-as években épített gyűjteményét mutatta be.

Az addig a közvélemény előtt ismeretlen anyagról kiderült, hogy kifinomult ízléssel válogatott kollekció Aba-Novák, Ámos, Berény, Bortnyik, Derkovits, Koszta, Mednyánszky, Perlmutter, Rippl-Rónai, Szőnyi és Vaszary főműveit foglalja magába – ezt vásárolta meg most az örökösöktől a Magyar Nemzeti Bank az Értéktár programja keretében. A múlt héten jelentették be, hogy a program keretében 4,5 milliárdért megvettek egy Tiziano-képet.

A vásárlás jogi folyamata még nem fejeződött be, de a megállapodást már megkötötték. A Kövesi-gyűjtemény 115 festménye a miskolci Hermann Ottó Múzeum nemrég felújított szárnyába kerül.

A Kövesi-gyűjtemény mellett egy másikat is megvásárolt az MNB. Ugyancsak most hozzák nyilvánosságra, hogy az Artpool Művészetkutató Központ 1965-1991 közötti gyűjteményét is megvették. Ezért 90 milliót fizettek. A kortörténeti dokumentumgyűjtemény a Szépművészeti Múzeumba fog kerülni.

Az Értéktár sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a korábban bejelentett műkincsek közül a Pétervári-hagyatékban egy egri gyűjtő török fegyverei vannak a 15-19. századból. Ez az egri Dobó István Múzeumba került. Bachmann Gábor hagyatéka képzi majd a jövőben létrehozandó építészeti múzeum alapjait. Ez az anyag most raktárban van. A Virág Judit Galéria társtulajdonosától, Törő Istvántól megvásárolt 216 darabos erdélyi éremgyűjteményt a Nemtei Múzeumban mutatják majd be. A Moholy unokájától megvett levelek, személyes iratok a Szépművészetibe kerülnek. A szentendrei skanzenben lesz látható az Erdélyben meg éppen megmenthető házak (116 épület és 10-12 ezer műtárgy megvásárlását tervezik).

Ezzel összesen már mintegy 8,7 milliárd forintot költöttek műkincsekre az Értéktár Program keretében.

Kövesi István, akit gyűjtők és művészek Kóser Pistinek, vásárlói pedig Pistikének neveztek, 1911-ben született Vácrátótón, egy helyi mészáros negyedik gyerekeként. Szülei azt szorgalmazták, tanuljon, de szívesebben folytatta édesapja vállalkozását, a harmincas években már saját mészárszéke volt a kisvárosban, ha nem jön a világháború a vidéki zsidóság tipikus életútját folytatta volna. Családjából egyedüliként túlélte a vészkorszakot, újrakezdte az életet, megnősült, ismét  felvirágoztatta a boltot. Az államosítás elől családjával, két gyerekével együtt Budapestre költözött. Gyári munkásként élt csaknem tíz évet, majd 1957-ben, a korábbi újlipótvárosi kóser hentes disszidálása után elfoglalta annak megürült helyét. A húskimérés mellett engedélyt kapott saját készítésű savanyúságok értékesítésére is. Ezek annyira népszerűek lettek, hogy állítólag Amerikába és Angliába is vitték a vevők, így a csalamádé és a savanyú paprika teremtette meg az anyagi hátteret a képek vásárlására.  

A ritkán látható sűrűségben főműveket tartalmazó gyűjtemény többé-kevésbé még egyben van, néhány kép került csak ki belőle. Kövesié a szocializmus utolsó egyben maradt, titkos, nagy gyűjteménye. Sokan hallottak  a Csanády utcai kóser hentes gyűjteményéről, de, hogy mit tartalmaz, az szinte senki nem ismerte, a Nemzeti Galéria néhány munkatársán kívül. Nekik a védett képek miatt bejárásuk volt a családhoz.

Kövesi vásárolt a korszak neves gyűjtőitől, akik a harmincas-negyvenes években felépített gyűjteményüket épp a hatvanas években kezdték eladni. Nemes-Lampérth festményei és Aba- Novák vásári témájú alkotásai a Nemes Marcell gyűjteményből, a Gresham kör művészeit preferáló Szilágyi Sándortól pedig Szőnyik és Vaszaryk kerültek át Kövesi kollekciójába.

Sokat vásárolt BÁV-aukciókon is. Legendássá vált az az 1971-es decemberi árverés, ahol összesen 160 ezer forintot költött, mikor a havi átlagkereset kétezer forint körül járt. Itt vette meg Vaszary Bikaviadalát 75 ezer forintért, addig tartva magasan a tárcsáját, amíg övé nem lett a kép. Nem volt egyedi eset, gyakran vásárolt azért, mert egyszerűen beleszeretett egy műbe és nem érdekelte, ha túlfizeti a képet. Vaszaryt egyébként is nagyon kedvelte, nyolc jelentős művet birtokol tőle. Rippl-Rónaitól pedig tizenhármat, ezt a számot a műgyűjtés történetében csak Nemes Marcell és a bankár Fruchter Lajos múlta fölül.

A gyűjtemény egyik legérdekesebb része Bortnyiktól való. Ezek a korai munkák nem forogtak a műkereskedelemben, Kövesi a hetvenes években személyesen kereste fel a mestert, és előszedette vele az általa utált korai festményeit. De felkutatta Kassák özvegyét is és műveket vett tőle. Rendszeresen járt Anna Margithoz a Fillér utcai lakásába, tőle 16 Ámos Imre képet vett meg. Sosem a fősodort követte, jó tanácsadókat és okosan irányító belső hangot követve az akkor elhanyagolt kortárs művészektől is vásárolt.