Piramisjáték a kriptovaluta-kereskedelem – véli a Nobel-díjas közgazdász

A heti hullámvasút után állást foglalt a kriptopénzek kérdésében Paul Krugman is a The New York Timesban vezetett rovatában.

A közgazdász szerint mindenképpen furcsa, hogy a 2009-ben elindított bitcoin, a számos magasan fizetett fejlesztő munkája ellenére továbbra sem volt képes mindennapi életben hasznos funkciókat nyerni.

Jelzi, hogy az információtechnológiában 12 év kifejezetten hosszú idő, példaként hozva fel az ugyancsak 2009-ben indult Venmo-t vagy a még fiatalabb iPadet és Zoom-ot.

Felidézi, hogy hiába találkozott a kriptók és a mögötte álló technológia a blockchain lelkes híveivel, sosem kapott választ arra a kérdésre, hogy mi az a probléma, amit ezen technológiák megoldanak.

Mindezek ellenére sokan fizetnek hatalmas összegeket ezen eszközökért, aminek a legfőbb oka, hogy bár az árfolyam rendkívül hullámzó, összességében folyamatosan emelkedik és a sok sikersztori újabb és újabb befektetőket vonz a folyamatba.

Mindez vagy egy spekulatív buborékra vagy egy piramisjátékra hasonlít a Nobel-díjas közgazdász szerint, aki felidézi, hogy a Bernie Madoff is képes volt majd két évtizedig folytatni üzelmeit.

A sikeres, hosszan tartó piramisjátékok sikere azonban elsősorban a mögöttes narratívától függ, amiben a bitcoin és társai kifejezetten erősek.

Először is remekül használják a technológia zsargont arra, hogy meggyőzzék magukat és követőiket, hogy itt valami forradalmi dolog történik, még ha nem is sikerült az információs technológiai standardok szerint meglehetősen régi technológiának meggyőző alkalmazást találni.

Másodszor a kritpók követői körében nagyon erős a libertariánus meggyőződés a kormányok által kibocsátott, mögöttes érték nélküli pénzek elkerülhetetlen összeomlásáról, annak ellenére, hogy az aranystandardot 90 éve maga mögött hagyó Nagy-Britannia valutája például továbbra is köszöni szépen jól van.

A Nobel-díjas közgazdász szerint azonban

mindezek továbbra sem jelentik azt, hogy feltétlenül össze kellene omlania az árfolyamnak, hiszen például az arany, ami hasonló problémákkal küzd – valójában, hiába gondolják róla, hogy pénz, nem alkalmas dolgok vásárlására, az árfolyama rendkívül távol áll a stabilitástól – a mai napig magasan értékelt eszköz.

Hiába nevezte Keynes az aranyat barbár ereklyének még 1924-ben, a nemesfém misztikuma és értéke tovább él. Könnyen elképzelhető Krugman szerint, hogy a kriptók is hasonló utat járnak be. Persze az is lehet, hogy a kriptók és a bűnözés kapcsolata vagy éppen azok túlságosan magas száma miatt végül nem ez lesz a végeredmény.

Mindez azonban nem számít, hiszen a bitcoin és társai semmilyen olyan fontos gazdasági szerepet nem töltenek be, ami miatt az árfolyam hatással lenne azokra, akik nem szállnak be a játékba.