Tőkeinjekcióval és modellváltással újulna meg a brazil foci

Tele van a világ kiváló brazil focistákkal, a hazai pályán azonban nagyon rosszul szerepelnek a klasszikus, nagynevű futballcsapatok – legalábbis üzletileg. Az elmúlt tíz évben nőtt ugyan a klubok bevétele, viszont ezzel párhuzamosan az eladósodottságuk is. Az EY elemzése szerint így 2020-ra már az éves forgalom dupláját is meghaladta a legnagyobb csapatok adósságállománya,

10,3 milliárd reálra (mintegy 2 milliárd dollár) bővült az első 23 esetében – csupán 5,3 milliárd reál bevétel mellett.

Rossz menedzsment, sikkasztási botrányok, korszerűtlen struktúrák jellemzik a klubéletet. Az „o jogo bonito” (gyönyörű játék – ahogy a brazilok nevezik a focit) megújulásra vár.

Ronaldo kezdőrúgása

Az utóbbi időben azonban elkezdtek fújni a változás szelei a pályákon. Az üzleti világ meglátta a lehetőséget az évi egymilliárd dolláros piacot jelentő brazil fociban. Hisz miért ne lehetne átalakítani a rendszert a sikeres európai ligák mintájára? Ehhez viszont fel kell adni a hagyományos, nonprofit alapú működési modellt, üzleti alapokra szükséges helyezni a labdarúgást.

A kezdőrúgást Ronaldo Luís Nazário de Lima – akit a lelátók népe egyszerűen csak Ronaldóként ismer – végezte el, amikor Tara Sports nevű vállalkozásán keresztül 75 millió dollárnak megfelelő brazil reált fektetett gyerekkori csapatába, a Cruzeiróba.

(A Belo Horizonte-i székhelyű klub egykor szebb napokat látott, most azonban kénytelen a másodosztályban szerénykedni, miután két évvel ezelőtt egy korrupciós botrány és az eladósodás miatt kiesett az élvonalból.) Egy másik kedvező jel volt, amikor John Textor amerikai befektető, az angol Crystal Palace egyik nagytulajdonosa 400 millió reálért megvásárolta a szintén legendás riói Botafogo 90 százalékát. Az ügylet bejelentésének a hírére a szurkolók karneváli hangulatot teremtettek Rio de Janeiro utcáin. A két befektető és a drukkerek arra számítanak, hogy mások is kedvet kapnak a brazil klubokhoz, elkezdődhet a tőkeáramlás a dél-amerikai foci egyik fellegvárába. A tranzakciókban finanszírozói szerepet játszó bankok és a tanácsadók szerint még az idén öt-hat hasonló ügyletre lehet számítani. A Cruzeiro legnagyobb helyi riválisa, az América-MG iránt például egy amerikai befektetői csoport, a Kapital Football Group érdeklődik.

Az invesztíciókat egy múlt év végén elfogadott törvény tette lehetővé, melynek célja a csapatok gazdálkodásának a kitisztítása, új alapokra helyezése, az adósság csökkentése, a transzparencia növelése. A hagyományos rendszerben a csapatok egyesületi formában működnek, adókedvezményeket kapnak, s a tulajdonosok a szurkolók, akik megválasztják a gyakorlatilag teljhatalmú klubvezetést. A menedzsment legitimációja így nagyon erős, ez viszont kötöttség is egyben, hiszen mindent meg kell tenni a drukkerek igényeinek a kielégítése érdekében, a csapatnak bármi áron nyernie kell – ez egyenes út az eladósodáshoz.

Az új szabályozás egy speciális vállalati formát hozott létre a köztulajdonon alapuló egyesületi modell helyett. A klubnak az új keretrendszerben már megvan a lehetősége arra, hogy befektetőket vonjon be, az adókedvezmények megmaradnak, s arra is mód van, hogy az adósságállományt újratárgyalják, kedvezőbb feltételekkel újítsák meg. Az invesztorok bevonása egy új elemet hoz a brazil fociba: a pénzügyi felelősség, a racionális gazdálkodás fogalmát. A fociszerető közönség azonban megosztott a kérdésben.

Érvek és ellenérvek

A labdarúgás Brazíliában is nemzeti ügy. Sokan nehezményezik, hogy üzletté akarják tenni a focit, kiszorítva a döntéshozatalból a szurkolókat. Nemcsak egyszerű modellváltásról, hanem valódi kulturális alkalmazkodásról van tehát szó, amikor a sportban megjelenik a nyereségérdekelt tőke. Az optimizmusra az ad okot, hogy az elmúlt évtizedben szinte folyamatosan nőtt a csapatok bevétele – a koronavírus-járvány persze hozott egy remélhetőleg átmeneti megtorpanást.

A tőkeellenes drukkereket azzal igyekeznek megbékíteni, hogy ha gatyába rázzák a csapatokat anyagi szempontból, akkor az eddig a külföldi ligákban vitézkedő hazai sztárok hazatérnek, s nem lesz szinte automatikus, hogy egy-egy kiemelkedő tehetségre már kiskamasz korában lecsap valamelyik nagy európai, tőkeerős csapat.

Volt már korábban is példa arra, hogy külső erők bevonásával próbáltak meg életet lehelni a brazil fociba – viszonylag kevés sikerrel. Az 1990-es években létrejöttek partneri megállapodások külföldi befektetőkkel, ilyen volt például a Bank of America és a Vasco da Gama klub nem sok eredményt hozott egymásra találása.

Ám van egy üdítő kivétel: a Red Bull 2019-ben beszállt a Bragantino nevű csapatba, s fel is jutottak az első ligába.

A hagyományos modellhez ragaszkodó klubok pont a 90-es évek sikertelen partnerségeire hivatkoznak. Egy szintén legendás csapat, a Flamengo maradna az egyesületi keretek között, azzal a különbséggel, hogy professzionális menedzsmentet alkalmaz. Kérdés, ezzel megakadályozható-e a brazil labdarúgás legnagyobb rákfenéje, az eladósodottság. Az új szisztéma legfontosabb célja ennek mérséklése. Ha nem sikerül, akkor a befektető együtt felel a tartozásért a régi egyesülettel, amely egyébként továbbra is irányíthatja a klub társadalmi, a nem a focival kapcsolatos ügyeit.

Alacsony nézőszám

A Cruzeiro kísérleti nyúl lesz a modellváltásban. Ronaldo ugyan még hivatalosan nem tulajdonos az egymilliárd reálos adósságot cipelő egyesületben, de már kinevezett egy új menedzsmentet, s nekiláttak az átalakításnak. Az igazgató Gabriel Lima lett, aki a szintén a Ronaldo tulajdonában lévő spanyol Valladolidtól érkezett. Egyik első intézkedése a kiadások radikális megkurtítása, a bevételekhez való igazítása volt. A pandémia hazavágta a látogatottságot, így most az elsődleges cél ennek növelése.

A meccsre járás ugyanakkor a járvány előtt sem volt kiemelkedő. A Globo médiatársaság összesítése szerint 2019-ben hiába nőtt 13 százalékkal a felső liga nézőszáma – átlagosan 21 ezren néztek meg a helyszínen egy meccset –, a stadionok befogadóképességének így is csak kevesebb mint a felét használták ki.