Sztárigazolások, trükkös Chelsea-segítség és kevés foci – ez Szaúd-Arábia bajnoksága

Tényleg csak a kezdet volt a portugál Cristiano Ronaldo megszerzése, azóta teljes letámadásba ment át Szaúd-Arábia focifőnöksége, és csak jönnek és jönnek a jó nevű, bár jobbára levezetni vágyó játékosok. Ettől tehát még nem emelkedik a világ legjobbjai közé a Pro League, amely üzemeltetőjének ráadásul érdekes szerepe lehet a Chelsea megsegítésében. 

Amikor két hete írtunk a helyi viszonyokról, megelőlegeztük, hogy a Public Investment Fund (PIF) nevű befektetési alapon keresztül üzemeltetett szaúdi liga központosítottan akar világsztárokat szerezni és szétosztani őket a 16 csapatos mezőny kiemelt klubjai között. 

Kevéssel utána be is jelentették: a PIF a saját kezelésébe vonta négy nagy egyesület, Rijádból az Al-Nasszr és Al-Hilal, Dzsiddából az Al-Ahli és Al-Ittihad irányítását, mivel a nagyszabású projekt egyik vezérfonala, hogy mesterségesen ráerősítsenek a rivalizálásukra. 

A téli világbajnokság után Ronaldo a rijádi Al-Nasszrhoz szerződött, a most nyári igazolósdi első nagy fogása, a francia Karim Benzema pedig a dzsiddai Al-Ittihad játékosa lesz július 1-jétől. 

...és úton vannak a többiek is.

Szabályerősítő kivétel

A New York Times hó eleji értesülése szerint a PIF-nek van egy 20-as listája a rögtön megszerzendő sztárokról, illetve egy bővebb, 70-es lajstrom a középtávoli jövőben leigazolandó futballistákról. 

Ronaldo és Benzema egyértelműen e kategóriába tartozik, akárcsak a már tárgyalási szakaszban járó további spílerek, mint a 32 esztendős francia N’Golo Kante vagy a 30 éves marokkói Hakim Zijes, akik az említettek klubtársai lesznek, hiszen Kante az Al-Ittihadhoz, Zijes az Al-Nasszrhoz tart. 

Az eddig publikus transzferek közül a portugál Rúben Neves ügye a szabályerősítő kivétel, hiszen ő még csak 26, ugyanakkor több mint 40-szeres válogatott, ráadásul mostanáig a világ legjobb bajnokságának tartott Premier League-ben játszott, és eddigi munkaadójánál, a Wolverhamptonnál színvonalasabb együttesek is hívták, azaz pályája csúcsán jár – mégis elmegy az Al-Hilalhoz. 

A Pro League és az egész fociprojekt ezzel beéri Kína próbálkozását, amely érdekes példa és intő jel is. 

Mi történt Kínában?

A 2010-es években a távol-keletiek a világszinten szintén jelentéktelen bajnokságukat tőkésítették fel hirtelen, és megvették, akit éppen értek. Ott és akkor is jobbára levezető focisták költöztek át egy utolsó zsíros szerződésért, a kivételt a 25 évesen stabil brazil válogatott Óscar jelentette, aki ugyancsak a Premier League-et hagyta ott a messzi kalandért. 

így már nem lehetett extrapénzeket ajánlgatni a kiszemelteknek, és idővel elhalt a projekt, amelynek a koronavírus-járvány tette be a kaput. 

Innentől különbözhet a szaúdi program, ahol az egész ország nemzetközi megítélésének javítását (is) szolgálja a gigantikus sportprogram, amelynek nemcsak a labdarúgás, de a golf és a Forma–1 is része. A kínai kísérlettel azonos, hogy a szaúdi focibajnokság jelenleg elenyésző sportértékű, továbbá gazdaságilag sem jelentős tétel, és valószínűleg a megérkező idősödő sztárokkal is az marad, hiába a dúsgazdag tulajok.

A játékosok becsült piaci értéke alapján ugyanis az angol Premier League gyakorlatilag önálló kategória, de ahogy a fenti táblázat mutatja, a „nagy ötösnek” tartott legjobb európai bajnokságok másik négy tagja, a spanyol, az olasz, a német és a francia is nagyságrenddel értékesebb, mint a szaúdi. Következésképp a Pro League egyelőre nem lesz világverő, főleg nem uralkodó – viszont sokat segíthet Európa legnagyobbjainak, még a Premier League-nek, azon belül a Chelsea-nek is.

Jogos a kérdés, hogy miként.

Fialtatott fontmilliárdok

Amikor az orosz–ukrán háború nyomán a brit kormány szankcionálta az orosz természetes és jogi személyeket, a Chelsea-t birtokló Roman Abramovicsot is megfosztották ottani vagyonától, így el kellett adnia a fociklubját is, amit a Los Angeles Lakers kosár- és a Los Angeles Dodgers baseballcsapatát is birtokló amerikai Todd Boehly, valamint a Clearlake Capital befektetési alap vezette konzorcium vásárolt fel. 

A londoniak azóta több mint félmilliárd fontot költöttek játékosigazolásokra, ami vegyes eredményeket hozott, hiszen a csapat a kilencvenes évek óta a legrosszabb bajnoki eredményével a 12. helyen zárt, kétszer cserélt edzőt és nem jutott be egyik európai kupasorozatba sem. Ezáltal nemcsak kisebb bevételekkel tervezhet a következő szezonra, de a felduzzadt játékoskeretéből is meg kéne szabadulnia a nagynevű, de már öregedő és sokat kereső embereitől. 

ráadásul a hazai bajnokságába épp olyanokat keres, mint akiktől a Chelsea meg akar szabadulni...

Hogy aztán ezen összefonódásokhoz és háttéralkukhoz mit szól az angol Premier League, amely az idén történelmi triplát teljesítő Manchester Citynek pénzügyi szabálytalanságok garmadáját feltételezve 115 tételes vádlistával esett neki, azt meglátjuk.