Miközben idehaza a Tippmixen keresztül a Szerencsejáték Zrt. a sport egyik legnagyobb támogatója, addig a világban elkezdtek szaporodni a sportolói eltiltások: vannak már focisták a Premier League-ben (PL) meg hokis az NHL-ben is, akik a dollármilliós fizetésük dacára is fogadtak akár a saját csapatuk meccseire is, most pedig fél évig-egy évig nem játszhatnak, mert eltiltották őket. Felmerül tehát a kérdés: mennyire egyéni felelősség és mennyire társadalmi probléma a tippelgetés?
A koronavírus-járvány miatt 3,6 milliárd eurónyi (1367 milliárd forint) veszteséget kellett elkönyvelnie az olasz labdarúgásnak, ezért sok klubvezető könyörgött az illetékeseknek, hogy függesszék fel a szerencsejátékcégekre 2018-ban kiszabott hirdetési tilalmat, az úgynevezett „méltóságrendeletet”.
A csapatok a pandémia legsötétebb hónapjaiban meccset sem játszhattak, amikor pedig igen, akkor is zárt kapuk mögött, következésképp a bevételük nagy hányadát adó jegybevételtől is elestek.
Ezt pótolta volna valamelyest a sportfogadásból származó 100 millió euró (38 milliárd forint), amire viszont elvből mondtak nemet odafent.
Mégis érdekesen alakult a közeljövő: egyrészt a fociklubok túlélték a Covidot – habár eleve rossz gazdasági helyzetükön nyilván nem javított –, ugyanakkor azt egyelőre senkinek sem sikerült elérni, hogy ne legyen kvázi áldozata az ettől még folyó tippelgetésnek.
Most ősszel például az olasz válogatott edzőtáborából hurcoltak el két játékost a hatóságok, egy harmadik önmagától állt elő, az ügyet szinte kirobbantó lesifotós, Fabrizio Corona szerint pedig rajtuk kívül még tucatnyi focista lehet sáros.
Sandro Tonali esete a legfelkapottabb – több okból is. A 23 éves középpályás a nyáron szerződött a Milanból a szaúdi tulajdonban álló Newcastle-be, méghozzá rekordméretű összegért, 70 millió euróért (26,6 milliárd forint), azaz ő minden idők legdrágább külföldre költöző olasz labdarúgója, ráadásul megtollasodott, Bajnokok Ligája-részvevő klubhoz igazolt, ami ugyancsak reflektorfénybe helyezte.
Csakhogy az észak-angliai hagyatéka sokáig kilenc meccs és egyetlen gól lesz, mert 10 hónapos eltiltással sújtották, amiért illegális platformokon fogadott – beleértve korábbi munkaadója, a Milan mérkőzéseit is.
Tonalihoz hasonlóan Nicolo Fagioli sem tagadott semmit, hanem azonnal beismerte, hogy bizony fogadgatott – persze nem jól, mert 2,9 millió eurónyi (1,1 milliárd forint) tartozást halmozott fel, amiért hét hónapos eltiltást kapott. Mindkettőjüknél enyhítő körülménynek számított az együttműködés, valamint, hogy a témába vágó rehabilitációra küldik őket és közösségi oktatásban is részt vesznek. Ezzel sokat megúsztak, mert a minimális büntetési tétel egyébként hároméves eltiltás lenne.
Nicolo Zaniolo ügye annyiban különbözik, hogy ő nem sporteseményekre, nem focira és főleg nem a saját csapata meccseire fogadott – hanem online kártyázgatott, csak éppen illegális platformon, habár állítása szerint nem tudta, hogy az.
Mindehhez hozzátehetjük, hogy Angliában már tölti a 8 hónapos, sportfogadásért kapott eltiltását Ivan Toney is, továbbá hozunk egy példát a tengerentúlról, és máris kirajzolódik, hogy világméretű problémáról beszélünk.
Shane Pinto ugyanis amerikai és nem is labdarúgó, hanem jégkorongozó, de ő is nemrég kapott méretes, 41 meccses eltiltást a világ legjobb bajnokságában, az észak-amerikai NHL-ben. Ez az ottani mérkőzésbeosztásból kiindulva a gyakorlatban féléves eltiltásnak felel meg, január 21-én elvben már játszhat. Viszont az NHL még soha senkit sem tiltott el sportfogadásért, de itt nem lehetett vita, hiszen a kollektív szerződés 14.2-es pontja rögzíti, hogy tilos fogadni NHL-bajnokira, és ő ezt tette. Más sportokra ellenben szabad, és ezzel máris kiengedték a szellemet a palackból, akárcsak Olaszországban – jóllehet máshogy.
Mert igaz ugyan, hogy a törvény betűje szerint nem lehet sportfogadásokat hirdetni a focimeccseken, de ettől még villognak az oddsok a pályaszéli hirdetőtáblákon, mert azok nem reklámnak, hanem „információnak” minősülnek.
Így tehát ugyanúgy körbevesz mindenkit a szerencsejáték, Tonali volt klubtársai is ilyen közegben fociznak minden héten, és a szürrealitás kedvéért ő sem kerülheti majd el a kísértést, hiába él már Angliában, hiszen a Newcastle három sportfogadó céggel is szerződésben áll, úgyhogy a felirataik ott virítanak mindenhol, akárcsak idehaza a Tippmix a pálya szélén és a mezeken is.
A focis eltiltások szélsőséges véleményeket szültek Olaszország-, sőt, Európa-szerte, ráirányítva a figyelmet egy olyan problémára, amely gyökerét és felelőseit megtalálni nem egyszerű. A játékoskorában is különc szakértő, Paolo Di Canio persze nem filozofált:
Focira fogadni? Ehhez teljesen hülyének kell lenni. Idióták!
Viszont akárcsak az érintett klubok, az Olasz Labdarúgó-szövetség elnöke és a szövetségi kapitány is nyomban támogatásról biztosította a játékosokat, akiket kevésbé a bűnösöknek jutó megvetettséggel, sokkal inkább a betegségben szenvedőknek járó empátiával kezelnek.
Merthogy a szerencsejáték-függőség is függőség, az pedig betegség.
Olaszországban 5,1 millió embert érint a szerencsejáték-függőség, közülük 1,5 millió súlyos esetnek számít, és miként a példák mutatják, mindegy, hogy az ember civil vagy profi sportoló. Ezek okán például Tonali jelenlegi egyesülete, a Newcastle azonnal tájékoztató programot indított a saját játékosai körében, az utánpótlást is beleértve.
„Az oktatás a legfontosabb. Kötelességünk eljuttatni az információkat a játékosokhoz, hogy jó szokásokat alakíthassanak ki, ezáltal minél hosszabb lehessen a pályafutásuk” – összegzett Eddie Howe vezetőedző.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.