Megélénkült a kereslet a szabadidős kültéri programokra a Covid időszakában, szó szerint új kapuk nyíltak a bezártságból egy korábban is sokak által vágyott egészségesebb, természetközelibb élet felé – fogalmazott a Világgazdaságnak Szegedi Andrea egészségturisztikai szakértő.
Az egészségturizmus nem keveset profitált és profitál a Covid és a poszt-Covid időszakban megizmosodott kereslettel. A természetközeli élményekre támadt tömeges igényt érzékelve régi és új programok sokasága jelent meg a kínálatban, ilyen például az erdőfürdőzés, a japánoktól átvett sinrin-yoku. Ez nem erdei túrázás, mert nem a távolság leküzdése, a legyalogolt kilométerekben kifejezhető teljesítmény a lényege, hanem az elmerülés az erdő hangulatában, csendjében, vagy épp madaraktól hangos atmoszférájában, jellegzetes illataiban.
Az erdőfürdő során a résztvevők mind az öt érzékszerve bekapcsol, amint lelassultak, elcsendesedtek és befelé tudnak figyelni. A jellemzően 2-2,5 órás programokon az erdő hangsúlyozottan nem helyszín, hanem partner abban, hogy meg lehessen fürödni a csendben.
A japánok már a hatvanas években így, a sinrin-yoku módszerével védekeztek a felgyorsult városi lét megterhelése ellen.
Azóta még gyorsabb, feszültebb, hangosabb lett a világ, az embereket pedig újabb, nem természetes ingerek érik és mérgezik nap, mint nap.
A Covid újabb mérföldkövet jelentett. A karanténnak vége, de sokan még mindig nem, vagy csak heti néhány napra tértek vissza az irodába.
Kiderült az is, hogy amennyire kényelmes a home office, annyira veszélyes is lehet, értelemszerűen akkor, ha a négy fal között telik a munkaidő. A bezártság mozgáshiánnyal jár, a számítógép előtt rossz testtartásban eltöltött idő kimutathatóan egészségkárosodással, mozgásszervi panaszokkal jár már a Z-generáció tagjai körében is.
Egyre több 17-18 éves fiatal jár azért gyógyfürdőbe és masszázsra, mert érzi, hogy valami nincs rendben, fejfájással, váll- és hátfájdalmakkal küzdenek már napi szinten akár
– érzékelteti a probléma súlyosságát az egészségturisztikai szakértő.
Szegedi Andrea leszögezi, hogy egyre inkább
elmosódnak a határok az egyes területek között, a zarándokturizmus épp úgy egészségturizmus is, hiszen mozgással jár, a mentális egészség erősítését célozza, és a lelki egészség megőrzésének fontos útja a spiritualitás.
A természetközeli attrakciók és aktivitások átvezetnek az ökoturizmus és az aktív turizmus területére, ahol a szakértő szerint nemzetközi mércével nézve is meggyőzően gazdag a magyarországi programkínálat.
A jól kiépített, kapcsolódó tömegközlekedési hálózatoknak köszönhetően zónázó vonattal 35-40 perc alatt el lehet jutni a Dunakanyarba, de a helyi járatú buszokkal még addig sem kell menni, hogy a külvárosi végállomásokról kellemes túrázó helyekre jussunk jószerint bármely hazai nagyvárosban.
És akkor még csak most jönnek a fürdők, ami a legfőbb erősségünk, gyógyvíz és termálvíz forrásokban Magyarország az egyik leggazdagabb ország.
Generációs szakadék, azaz űr keletkezett viszont a fürdőkultúrában, a gyógyfürdők rendeltetésszerű használatában.
A dédszüleink, nagyszüleink tudták, hogyan kell gyógyfürdőzni, de ezt már nem tudják a mai szülők, gyerekek, nem ismerik a hajdani tisztasági fürdők történetét és a történelmi fürdők hivatását sem – hívta fel a figyelmet a szakember.
Fontos lenne edukálni, tanítani a fiatalokat arra, hogy a gyógyfürdő nem strand, és hogy a gyógyvíz gyógyít, jó tudni, hogy a különböző gyógyvizek mire jók és hogyan hatnak.
Horvátországban már elkezdték a gyerekeknek tanítani a fürdőkultúrát
– osztotta meg a legutóbbi berlini egészségturisztikai vásáron szerzett tapasztalatait Szegedi Andrea, aki szerint ez jó példa lehet más országok számára is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.