Az IMF tavalyi becslése szerint a pénzmosás mértéke a világ összes országa egyesített GDP-jének mintegy 2-5 százalékát teszi ki, ez több ezer milliárd dolláros nagyságrendet is jelenthet évente. A valós összeget csupán becsülni lehet – összegzi a trendet Kovács Gábor, a Deloitte Zrt. IT-biztonság és adatvédelem üzletágának menedzsere.
A 2001. szeptember 11-i események után az USA és az Európai Unió is felismerte a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni egységes fellépés szükségességét, s együttműködésre törekszik ezen bűncselekmények visszaszorításában. Az EUban a küzdelem alapjául a pénzügyi rendszerek számára irányadó, pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozásának megelőzéséről szóló 2005-ös irányelv szolgál. Ennek nyomán hazánkban 2007. december 15-én módosult a pénzmosás elleni törvény. A pénzügyi szektor képviselői azonban már régóta szorgalmazzák, hogy a törvény bizonyos részeit a napi munka során tapasztalt hiányosságok, értelmezésbeli nehézségek miatt módosítsák, amely a jövő évben meg is valósul egy a Moneyval országértékelése alapján született kormányhatározat értelmében. Az országértékelésnek megfelelően kidolgozott akcióterv révén reményeink szerint olyan változások történnek, amelyek még biztonságosabbá és hatékonyabbá teszik a szektor működését.
Tévedés azt hinni, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása terén hazánkban nem mondható jelentősnek a fenyegetettség. A valóság az, hogy ebben a fenyegetésben nem léteznek fokozatok, nincs kockázatosabb vagy kevésbé kockázatos ország, mert minden egyes banki mulasztás nagyon súlyos következményeket vonhat maga után. Biztonságról csak abban az esetben beszélhetünk, ha a törvényi előírásokat minden érintett állam öszszes bankja ugyanakkora szigorral tartja be, a globális rendszerek összekapcsolódása révén elég ugyanis egyetlen gyenge pont ahhoz, hogy azt az elkövetők a lebukás alacsonyabb kockázata mellett kihasználják. Nem véletlen tehát, hogy az ilyen esetek megakadályozására a törvényi előírásokat nem teljesítő pénzintézetek számára a nemzetközi és helyi szabályozás is komoly szankciókat helyez kilátásba. A hazai pénzmosás elleni törvény kimondja, hogy az adott szolgáltató vagy szakma képviselője az üzleti kapcsolat létesítésekor, a szerződéses viszony létrejöttekor köteles az ügyfele, illetve annak rendelkezője, meghatalmazottja, képviselője azonosítását elvégezni, és a lehető legalaposabban meggyőződni arról, hogy céljai törvényesek.
Mindez számos gondot okoz a külföldi ügyfelek azonosítása során. A legutóbbi, 2011-es uniós szankciós szabályokat követő, Iránnal kapcsolatos hazai előírások részletesen szabályozzák az iráni állampolgárságú személyek, illetve Iránban bejegyzett szervezetek által bonyolított tranzakciókat. Így például ha a tranzakció értéke a tízezer eurót meghaladja, a hatóságokat előzetesen értesíteni kell, 40 ezer eurónál magasabb összegű tranzakciókat pedig az adóhivatal (NAV) megfelelő szervének kell engedélyeznie.
A számítógépes rendszerek segítsége nélkül a pénzmosás elleni harc minden bizonnyal kudarcra lenne ítélve – húzza alá
a szakértő. Az alkalmazott rendszerek bevezetésének magas költségigénye a pénzintézeteket inkább arra ösztönözte, hogy csupán a törvényben előírtak teljesítését tűzzék ki célul. Az iparági legjobb gyakorlat ezen a szinten túlmutat, és olyan alkalmazott kontrollokat irányoz elő, amelyek az ügyfelek alapos megismerése érdekében a pénzmosás elleni küzdelem részeként a csalásfelderítési, a vállalati kockázatkezelési és az ügyfélkapcsolat-kezelő rendszerek integrált működésére épül. Ma már a pénzintézetek rendelkezésére állnak olyan, kifejezetten az igényeikhez szabott rendszerek, amelyek jól használva segítséget jelentenek a pénzügyi tranzakciók átláthatóbbá tételéhez, mérsékelt ráfordítás mellett is.
A gyanús esetek kiszűrésére szolgáló fejlett informatikai rendszerek ma már képesek folyamatosan nyomon követni a pénzügyi szolgáltató szervezetek által használt adatbázisok változásait, figyelik a számlaműveleteket – naponta akár több millió tranzakciót –, és az előre beállított paramétereknek megfelelően azonnal jelzik a gyanúsnak vélt körülményeket. Ezeknek az adatoknak az elemzésével a terület felelősei gyanú esetén rögtön megtehetik a bejelentést, és elindíthatják a további intézkedéseket.
A mai, költséghatékonyabb rendszerek tartalommal, szabályokkal és szűrőkkel történő feltöltése, „finomhangolása” a
bevezetési folyamat egyik legkritikusabb szakasza, ezen áll vagy bukik ugyanis, hogy mennyire lehet hatékony a bűncselekmények megelőzésében a rendszer a későbbiekben. Végcélként nem a törvényi megfelelést érdemes tehát követni, hiszen ez az alapkövetelmény. Sokkal inkább a rendszer hatékonyságát, a tartalmi beállítások ütőképességét célszerű szem előtt tartani, csak az öszszes feltétel együttes megléte garantálhatja, hogy a bankok ne csupán eleget tegyenek a szigorú előírásoknak, hanem a gyanús tranzakciók időben történő, valós észlelésével és megakadályozásával ügyfeleik és üzleti partnereik bizalmát is megőrizzék.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.