Milyen lesz az amerikai recesszió alakja?

A globális hatásokat illetően a válasz döntően attól függ, hogy milyen lesz a visszaesés görbéje az Egyesült Államokban. Rövid és sekély lefutás esetén a globális növekedésben csak enyhe lassulás várható, ha a világ egyéb térségeiben van elég lendület. Ha azonban az amerikai hanyatlás elnyújtott és súlyos lesz, akkor más országokban is számítani kell kifejezetten recessziós jelenségekre, például Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Írországban, Olaszországban, Japánban. A feltörekvő piacokhoz sorolt, sebezhetőbb pénzügyi rendszerű államokban pénzügyi válságra is számítani kell ezen forgatókönyv szerint.

Az amerikai recesszió lefutása elvileg leírható a következő betűkel: V-U-W-L. A kérdés így az, hogy a négyféle forgatókönyv-lehetőség közül melyik lesz a valóságos. A körvonalazódó konszenzus szerint V alakú visszaesés várható, mégpedig rövid és enyhe lefolyás szerint, ami ennyiben hasonlítana az 1990–91-es és a 2001-es recesszióhoz. Ezek mindegyike nyolc hónapig tartott, így a mostani válság után valamikor a második fél évben el kellene kezdődnie a fellendülésnek.

A közfelfogással szemben én hosszabb és mélyebb, U alakú visszaesésre számítok, amely legalább 12 hónapig, maximum másfél évig fog tartani, ez pedig az utóbbi évtizedek egyik legsúlyosabb recessziója lehet, mert a makrogazdasági és a pénzügyi feltételek egyenként is rendkívül súlyosak.

Először is, az Egyesült Államok a nagy válság óta történetének legsúlyosabb lakáspiaci krízisét éli, és a visszaesés itt még korántsem ért véget. Az új lakások építése 50 százalékkal csökkent, és ennél is nagyobb arányban süllyedt az eladásuk, ami óriási túlkínálatot eredményezett az ingatlanpiacon. Mindez elkerülhetetlenül leszorítja az árakat: már eddig is ki lehetett mutatni egy 10 százalékos csökkenést, és további legalább ugyanekkora süllyedés várható a jövő év végéig.

Eddig összesen mintegy 2200 milliárd dollár vagyonérték semmisült meg, és mintegy 8 millió háztartásnak negatív a vagyoni mérlege, azaz a jelzálogtartozása meghaladja az otthona értékét. A lakásárak csökkenése összességében 2010 végéig várhatóan eléri a 30 százalékot, és addig 6600 milliárd dollárnyi vagyonérték semmisül meg, ezzel 21 millió háztartás – az 51 millió jelzáloghitel mintegy 40 százaléka – esetében alakul ki az adósságok és a lakásérték tekintetében a negatív vagyoni mérleg. Ha pedig a tulajdonosok egyszerűen csak feladják a lakásaikat, akkor a befagyott hitelek összege önmagában eléri az 1000 milliárd dollárt, s ez egyszerűen eltörli az amerikai pénzügyi rendszerben meglévő tőkeérték legnagyobb részét, mindez pedig a bankrendszer súlyos válságához vezet.

Másodszor, 2001-ben a GDP 10 százalékát adó vállalati beruházási szektor volt a zsugorodás legfőbb oka. Ma a GDP mintegy 70 százalékát kitevő háztartási fogyasztás a bajok forrása. Az amerikai fogyasztó teljesen kiköltekezte magát, emellett keveset tud megtakarítani, átlagosan a jövedelmének 136 százalékáig el van adósodva.

Harmadszor, az Egyesült Államok a nagy depresszió óta a legsúlyosabb pénzügyi válságán megy keresztül. A veszteségek az elsődlegesnél rosszabb – subprime – szféráról áttevődnek az elsődleges minősítésű adósok körére, vagy az ehhez közeli szférába. A krízis később kikezdi a kereskedelmi ingatlanok piacát, majd a biztosítékkal nem fedezett kereskedelmi hiteleket (kártya-, autó- és diákkölcsönöket). Ezzel együtt az összesített pénzügyi veszteségek – hozzászámítva az 1000 milliárd dollárnyi jelzáloghitel- és kapcsolódó értékpapír-veszteségeket – elérhetik az 1700 milliárdos összeget.

Ezen irdatlan veszteségek miatt elképzelhető, hogy Amerika egy – ismétlődő visszaeséssel járó – W alakú recesszióval kényszerül szembenézni. A fő kérdés itt az, hogy a 2008 közepére visszautalandó adójóváírást a háztartások vajon megtakarítják vagy elköltik, amivel már a harmadik negyedévben is növekedést lehetne indukálni. Tekintettel a korábban túlköltekező amerikai háztartások feszült pénzügyi helyzetére, az adó-visszatérítés legnagyobb részét várhatóan adósságok törlesztésére fogják szánni.

Szerencsére egy – elhúzódó gazdasági stagnálással járó, a 90-es évek japán bővülését lemásoló – L alakzat szerinti recesszió valószínűtlennek tekinthető. Tokióban az ingatlanbuborék kipukkadása után két évet is vártak a monetáris könnyítés és a fiskális ösztönzés elkezdésével, szemben az Egyesült Államokkal, ahol mindkét élénkítő eszközhöz időben folyamodtak. Míg Japánban a nagyvállalati és a banki szanálás hosszú évekig elhúzódott, addig az USA-ban mind az állami, mind a magánszféra hamar hozzáfogott a kétes eszközök átstrukturálásához, emiatt a cégek gyorsabb és agresszívebb módon fognak újrastartolni.

Mivel az amerikai gazdaság évtizedek óta a leghosszabb és legmélyebb recesszióban van, ezért a világ többi része számára a „puha földet érés” forgatókönyve reménytelennek látszik. Egy globális recesszió valószínűleg elkerülhető lesz ugyan, a növekedés erős lassulása azonban aligha. Számos európai gazdaság máris lassul, egyesek recesszióba kerülnek. Kína és Ázsia különösen sebezhető az USA-hoz fűződő szoros kapcsolatai miatt. A feltörekvő piacok pedig azt fogják megsínyleni, ha az amerikai gazdaság zsugorodása és a globális lassulás aláássa a nyersanyagpiacokat.

A szerző a New York Egyetem közgazdaságtan-professzora

Copyright: Project Syndicate, 2008@ www.project-syndicate.org