Hátraarcok sorozata

Hálásak lehetnek az elemzők a Gyurcsány-kormánynak. Most a gyakorlatban is bebizonyosodhat – vagy nem –, hogy ami másutt sikeres, az nálunk nem. A kisebbségi kormányzás. Elméletileg ugyanis a szakértők jó része már kimutatta, nem működhet kisebbségben az, ami többségben sem ment.

De akadhatnak csodák. A tisztán szocialista kormánynak most kisebb – vagy nagyobb? – csodára lesz szüksége, hogy a következő választásokig hivatalban maradjon. A csoda egyik része adott: az SZDSZ-nek sem érdeke az idő előtti választás. Tehát ahol lehet, besegít. De például a kormányprogram egyik kulcspontjánál patthelyzet alakulhat ki: az egészségügyi biztosítás átalakításáról szóló törvényt a szocialisták a jelenlegi formájában – a magánbiztosítók bevonásával – nem valósítanák meg, a módosítást viszont a volt koalíciós partner biztosan nem támogatná. A többi ellenzéki pártra viszont csak a törvény visszavonásánál lehet számítani. Nem marad más kiút a szocialistáknak, mint a hátraarc.

A gazdaság szereplői éppen ettől tartanak. Hogy a következő hónapok (évek) a hátraarcokról szólnak majd. Az adó- és járulékrendszer nem egyszerűsödik, mert feszültséget okozna a terhek átcsoportosítása. A nyugdíjrendszer átalakítása a távlatokba tolódik. A kirívóan pazarló önkormányzati rendszer – az ellenzék és a kormánypárti politikusok konszenzusképtelensége miatt – a következő választásoknál is így marad. Ráadásul a szocialisták körében most mintha felerősödött volna a szociális érzékenység a gazdaság fejlesztésének rovására. Mindkét területhez pénz kell. Ám az előbbi esetleg szavazatokat hozhat, míg az utóbbi „csak” a későbbi növekedést alapozná meg. Félő, hogy a kormánypárti politikusoknak ezt nem lesz idejük kivárni. Gyorsan kell hát a népszerűtlenségen szépíteni.

Mondják, a kisebbségi kormányzás párbeszédre kényszeríthet. Normális országban ez tényleg így lehet. Nálunk nem biztos. Most jön a puding próbája… De a csodára kicsi az esély.