Útkeresés

Ismét előkerült a tarsolyból az OTP Bank és a PKO BP esetleges együttműködéséről – akár egyesüléséről – szóló hír: bár a magyar fél ismételten közölte, hogy Lengyelország nem tartozik az elsődleges terjeszkedési célpontjai közé, a PKO-vezér nyilatkozata önkéntelenül is felfrissíti a „merre tovább, OTP?” kérdést.

Az egyesülés mint a legkézenfekvőbb – de nem a legvalószínűbb – forgatókönyv mindenesetre mindkét fél számára tartogathatna komoly előnyöket. Az egyesült hitelintézet egy csapásra domináns szerephez jutna a térségben, ez egy időre biztosan eloszlatná az OTP felvásárlásával kapcsolatos feltételezéseket. A lengyelek pedig a magyarországi bankcsoporton keresztül kijutnának olyan piacokra, ahová eddig nem sikerült, és persze a további terjeszkedést illetően is bátrabban gondolkodhatna egy ekkora bankcsoport. A partneri együttműködés – 5-10 százalékos részvénycsere – ugyanakkor életszerűbben hangzik, hiszen hasonló jellegű előnyökkel járhatna, mint a fúzió, ám jóval könnyebben megvalósítható, és összeegyeztethetőbbnek tűnik az OTP eddigi lépéseivel.

Persze abból, hogy a magyar társaság vezetői tárgyaltak a PKO-val, még nem lehet túlzottan messzemenő következtetéseket levonni. Főleg azért nem, mert a lengyel cégben még mindig ott ül – 51 százalékos többségi pakettel – az állami tulajdonos, aki az elmúlt időszakban sokféle és egymásnak ellentmondó elképzelést vázolt fel a bank és saját részvénycsomagja jövőjéről. Gyanítható tehát, hogy a két bankóriás együttműködésére – ha megvalósul egyáltalán – még várni kell.

Az viszont mind a közgyűlésen történt alapszabály-módosításból, mind a mostani hírből jól látszik, hogy az OTP még véletlenül sem akar a másik hazai tőzsdei gigász, a Mol sorsára jutni. Remélhetőleg nem jelent rossz óment, hogy egy másik lengyel céggel a magyar olajtársaság is eléggé sokáig próbált dűlőre jutni annak idején.