Nyugalmat, most!

Márpedig a kedélyeket gyorsan meg kell nyugtatni – bármi áron –, különben rég nem látott pénzügyi katasztrófa fenyeget.

Ezt érezhették a tegnapi sajtótájékoztatójuk előtt a hazai pénzügyi vezetők is: a korlátlan betétgarancia meglehetősen határozott üzenet arról, hogy a kormány mindent megtesz a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom fenntartásáért.

Azt ugyanakkor, hogy mennyiben segíti ez az intézkedés a stabilitás megőrzését, kevéssé látni. A fő problémát ugyanis már az jelenti, hogy az eddig csak a bankok között létező bizalmi válság immár kiterjedt a világ egészére is: a befektetők mindenhonnan menekítik a pénzüket, egész egyszerűen azért, mert eltűnt minden bizodalmuk az egész rendszer működésében. Az az igazán aggasztó, hogy a bizalom eltűnésének most már nem az az oka, hogy a király meztelen, hanem a sokat emlegetett tőzsdepszichológia rángatja ki a pénzt a piacokról. Bölcs lépést tenni ilyenkor már nemigen lehet, hiszen bármerre is nyúlnak az érintett szereplők, mindenképp érzékeny és többnyire negatív reakciókra kell számítaniuk.

A nyugalmat pedig minden eszközzel vissza kell hozni a piacokra – ezzel próbálkozik most a maga módján a magyar kormány –, hiszen csak akkor úszhatjuk meg komoly, de még túlélhető következményekkel a mostani helyzetet, ha a befektetők – legyenek akár kicsik, akár nagyok – bizalma maradéktalanul helyreáll.

Ehhez viszont nemcsak a jegybankoknak és az államoknak kell megtenniük a szükséges lépéseket, hanem mindenkinek, aki bármilyen módon befolyásolni tudja a piaci hangulatot vagy a közvéleményt. Ha ugyanis kiteljesedik a pánik, és dől a pénzügyi közvetítő rendszer, maga alá temet mindenkit, bármilyen pozícióból is figyelje az eseményeket.