Mit érhetnek el a csehek?

E sorok írója a múlt héten a cseh külügyminisztérium meghívására több más brüsszeli kollégával együtt közvetlenül Prágában szerezhetett benyomásokat arról, mit is akarnak hát a csehek – és miként. Mindenekelőtt szögezzük le: a kormány tagjaiban nyoma sem volt bármilyen „szkepszisnek”. A miniszterelnökig bezárólag mindenki tele volt „európai” elképzeléssel és szándékkal. Az elszánásból mindjárt ottlétünk alatt ízelítőt kaphattunk, lévén éppen azokban a napokban zajlott a gázválság, amely alatt Mirek Topolánek kormányfő egyebet sem tett, mint erről tárgyalt Prágában (az odalátogató Európai Bizottsággal, majd telefonon az orosz és ukrán vezetőkkel), Pozsonyban (a „visegrádi csúcson”), azután a hét végén Kijev és Moszkva között ingázva. Eközben minisztere Brüsszelben – az energiaügyi biztossal együtt – a Gazprom és a Naftogaz vezetőit igyekezte meggyőzni. Az egész hadműveletnek láthatóan sikerorientált jellege volt, nem holmi meggyőződés nélküli leadminisztrálása a történteknek.
De ez derült ki az egyes miniszterek programbeszédéből is. A környezetvédelmi tárca zöldpárti vezetője legalább öt jogszabályt szeretne még az idei „csonka Európai Parlament” mandátuma idején törvényalkotásra vinni. Pártbéli társa, az oktatási miniszter azért lobbizik a többi fővárosban, hogy rávegye őket: a közös költségvetés felülvizsgálatát célzó vitákban támogassák az oktatásra és a kutatás-fejlesztésre fordítandó büdzséhányad növelését. A külügyminiszter az EU „keleti politikájának” kiszélesítését tűzte zászlajára, hangsúlyozva, hogy nem szabad háttérbe szorítani a Nyugat-Balkánt sem – a horvát csatlakozási tárgyalást kiemelt prioritásként említette –, és megerősítette: Prága – lehetőleg csúcsszintű – „intenzív párbeszédre” törekszik az új amerikai vezetéssel. A pénzügyminiszter pedig már most arra készül, hogy a tavaly novemberi G20 gazdasági csúcson „megrendelt” konkrét lépések közül minél többet „átnyomjanak” a márciusi EU-csúcson.
A hozzáállással tehát nincs baj. A nagy kérdés most már az: lesz-e elegendő politikai súly mindezek keresztülviteléhez? Biztosítva, hogy Prága elnökségi ambíciói érvényesülhessenek, és hogy ne „darálják be” őt a keletkező események és a „nagyok” törekvései. Általános tapasztalat, hogy kis országok többnyire jobb EU-elnökséget adnak, mint a nagyok, mert kevesebb közvetlen érintettségük van. De ez csak akkor működik, ha van körülöttük egy támogatói országcsoport, és legalább egy-két közelebbi szövetséges a nagyok közül is. Ez sokszor formálisan meg sem jelenik – csak éppen hat és dolgozik, ahol és amikor szükséges.
Cseh diplomatákkal beszélve úgy tűnik, Prága Angela Merkelre tett. Kiderült ez abból is, hogy a gázvitában a tagtársak vezetői közül Topolánek elsőként a német kancellárral beszélt. Az is ügyes megoldás volt, ahogy a gázügyből egyelőre azzal iktatták ki a francia elnököt, hogy lényegében ráhagyták a gázai békeközvetítést. Mindemellett Prága épít az Európai Bizottságra – Barroso kezdettől fogva aktív partnerként jelent meg a cseh kormányfő mellett –, és ilyen csapatszervezési jellege is volt a múlt heti visegrádi csúcsnak is.
Azért akadnak sebezhető pontok. Topolánek hátországa továbbra is törékeny. Nem csak azért, mert az odahaza népszerű államfő ellene intrikál. Még csak nem is a helyhatósági választás elvesztése miatt. Hanem azért, mert saját pártjában is belháború dúl, és nem lehet kizárni a koalíció összeomlását. Van tehát oltani való tűz odahaza is, és így persze nehéz kifelé hatékonyan fellépni. Ha azonban mindezeken sikerül valahogy úrrá lenni, még akár meglepetésekkel is szolgálhat az eddig többnyire csak lekezelt cseh elnökség.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője