Hullámvasúton a forint?

A forintválság legújabb fejezete a nyár elején kezdődhetett. Míg tavasszal még a történelmi mélységbe süllyedő árfolyam és a valutaválság kivédése jelentette a legfőbb kihívást, a sikeres védekezés babérjain csak rövid ideig ülhettünk, és lassan újabb kihívás rajzolódik ki. Meg kell állítani a forint további gyors ütemű erősödését. Ezt természetesen ilyen formában sosem fogjuk hallani a döntéshozóktól, de a legutóbbi, a vártnál is nagyobb kamatcsökkentés mellett szóló legfontosabb érv lehetett. A jegybanki közlemény természetesen a befektetők kockázatvállalási hajlandóságával indokolja a lépés mértékét, ez udvarias kikerülése az árfolyam említésének. Azt is hozzáteszi azonban, hogy az első negyedévi folyó fizetésimérleg-adatok a külső egyensúly gyors javulását jelzik.

A forint erősödésének tehát fundamentális okai is vannak, s ezeket igyekszik tompítani a kamatpolitika eszközeivel a monetáris hatóság. Tegyük hozzá, rövid távon a múltban csak mérsékelt sikerei voltak ennek a stratégiának, ez a kamatpolitikának mint eszköznek a korlátozott hatékonyságára utal. Az is igaz, hogy most más a helyzet. A korábbi években rendre az egyre nagyobb egyensúlyhiányt kellett a magas kamattal kiegyensúlyozni, most pedig a javuló egyensúly mellett szükségtelenné váló kamatelőnytől kell megszabadulni.

Nem biztos azonban, hogy ez a folyamat simább lesz. A gazdaságpolitika ugyanis rendre az időzítés fontosságát hangsúlyozó monetarista kritika hibáját követi el: későn reagál, így újabb gazdasági sokkokat idéz elő. A piaci folyamatok szempontjából fontos időszak az utóbbi néhány hónap költségvetési fordulata, amely jelentős belföldi keresletszűkítést okoz. Csak éppen későn. Ennek pedig ott lehet jelentősége, hogy a tavaszig tartó elodázás szakaszában a piac beárazta az államcsőd veszélyét, drámai mértéket öltött a forint elleni pozíciók mértéke. A költségvetési fordulat viszont pont visszafogja az ország devizaigényét, azaz a felhalmozódott forint elleni pozíciók leépítésére olyankor kerülhet sor, amikor az ország havi majd félmillió eurós exporttöbbletet termel. Meglepő, de az export esését csak az import zuhanása múlta felül, így az amerikai gazdasághoz hasonlóan itthon is a recesszió javította a külkereskedelmi mérleget, méghozzá jelentősen.

Mi történik azonban azon a devizapiacon, ahol az exporttöbblet és a korábbi forinteladók is egyszerre jelennek meg, forintvételi, illetve devizaeladási érdeklődéssel? Az árfolyam szükségszerűen felértékelődik egy olyan új egyensúlyi értékre, amely mellett a deviza legalább átmeneti tartása is vonzóvá válik a magas kamatozású forintéhoz képest. A kamatelőny miatt ez a helyzet akkor állhat elő, ha a hazai fizetőeszköz valóban túlerősödik. A másik lehetőség a kamatelőny csökkentése, amellyel a forintra nehezedő nyomás mérsékelhető. Már amennyiben a jegybanki alapkamatnak megmaradt a szerepe a forint iránti kereslet alakításában.

Amennyiben ez a szerep csak mérsékelt, úgy előfordulhat, hogy a korábbi évek tapasztalatához hasonlóan ismét jelentős kilengések mellett rendeződik a devizapiac kereslet-kínálata. Míg a korábbi években rendre a magasabb forintkamattal és a hitelezés devizaalapra terelésével szereztük meg az import fedezéséhez szükséges devizaösszeget, most a kamat csökkentésével és a forinthitelezés erősítésével operálhatunk. Utóbbi témában már voltak is óvatos javaslatok, de a magyar gazdasági szabályozás gyengeségének köszönhetően egyelőre nem látszik, hogy komolyabb forinthitelezési hullám indulhatna meg. E nélkül viszont marad a kamatpolitika mint az árfolyamot érő sokkok elleni védelmi eszköz, amely azonban a múltban is csak jelentős kilengések árán volt képes működni. Öveket becsatolni, ősszel újból indulhat a hullámvasút. Igaz, ezúttal talán az erős forint irányába.

A szerző a K&H Bank vezető közgazdásza