A sikerhez összefogás kell

Néhány váratlan feladat rögtön a nyakába szakadt, ahogy átvette a tárcát. Ez nem zavarta meg az indulásnál?

A külügyben ez nem szokatlan. De az első száz nap külpolitikai offenzívája nagyon is átgondolt, tudatos volt. Harminc tárgyalást folytattam, ezek közül huszonhatot terveztünk, akartunk, kezdeményeztünk. Szinte mindenkivel találkoztam, aki fontos Magyarország számára.

Mekkora kihívás a szlovák államnyelvtörvény?

Ez az ügy teljesen a szándékaink ellen való. Májusban, amikor Pozsonyban jártam, baráti jobbot nyújtottam szlovák tárgyalópartneremnek. Azt javasoltam, zárjuk le a múltat és építsük a jövőt, mert soha ilyen jók nem voltak a kétoldalú együttműködés lehetőségei, mint most, amikor Szlovákia és Magyarország egyaránt a NATO és az Európai Unió tagja, és a schengeni rendszerrel megszűnt közöttünk a határ.

Ehhez képest akkor most nyilván csalódott. Együttműködés helyett kétoldalú konfliktus lett a szlovák nyelvtörvényből.

A Szlovákiában jelenleg kormányzó parlamenti többség gerjeszti a feszültséget. Egyszerre három konfliktust vállal fel az államnyelvtörvénnyel: a saját magyar kisebbségével, Magyarországgal és a nemzetközi normákkal. Úgy vélem, ez nem válik Szlovákia javára. Ráadásul az Európai Uniónak általában is van egy szellemisége, értékrendje, amit a tagállamoknak illik tiszteletben tartani, és van egy fóruma, az Európai Parlament, ahol az aggodalmainknak hangot lehet adni.

Gondolja, hogy európai uniós tagállamhoz méltóan viselkedik most Szlovákia vagy éppen Magyarország ebben a szituációban?

Ha tetszik, ha nem, úgy kell viselkednünk. Nekünk mindenképpen. A magyar kormány igyekszik pontosan tartani magát az EU, az EBESZ és az ET normáihoz. Többek között nem gondoljuk azt, hogy a magyar–szlovák viszony kizárólagos terepe ez a szerencsétlen nyelvtörvény. A vállalkozói szféra már felfedezte és ki is használja azt, hogy soha ilyen jó feltételei nem voltak a kétoldalú együttműködésnek. Fejlődnek a kapcsolatok az iskolák, egyházak, városok között.

Öt évvel a csatlakozás után hogy látja: Magyarország immár érett tagállama az Európai Uniónak?

Magyarország tíz évig élt jegyességben az EU-val. Volt időnk felkészülni a tagságra. Öt éve megvolt az esküvő. Azóta pedig még előrébb léptünk, tagjai lettünk a schengeni rendszernek is. Már csak egy emelt szintű integrációs kör van hátra: az euró bevezetése. El kell érnünk, hogy ugyanolyan szilárd költségvetésünk, nemzetgazdasági egyensúlymutatóink legyenek, mint az euróövezet tagjainak. Ez az ország értékén is sokat lendíthet. Hosszú idő óta nem haladtunk olyan gyorsan előre az eurózóna felé, mint az elmúlt száz napban.

Így még inkább kézenfekvő a kérdés: képesek vagyunk megfelelően élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az EU-tagság kínál?

Abból a szempontból máris versenyképesek vagyunk, hogy számos szakemberünk a saját erejéből, tehetségéből került uniós állásba a 2004-es bővítés után. Magyarországról két főigazgató-helyettes, három igazgató, több száz – az ország lakosságarányát meghaladó számú – szakember dolgozik az EU különböző intézményeiben. Persze maguk az állások is nagyon vonzók. Közben idehaza – mondhat bárki bármit – rengeteget fejlődött az ország. Már nem kell fél napokat sorba állnunk a bankban vagy az önkormányzat ügyfélszolgálatánál. Az uniós forrásoknak köszönhetően kivirágzott Budapest, Debrecen, Szeged, Gyula és sok más település. Több lett a jövedelmünk, a lehetőségünk. A válság hatására több lett a gond is, nőtt az elégedetlenség, de ezt a politika is szítja. Ráadásul még mindig Trianonon siránkozunk, holott azok a határok, amelyeket Clemanceau megrajzolt, az EU schengeni rendszerével eltűntek-eltűnnek.

Ez azt jelenti, hogy a szomszéd országokkal végre valóban jók lehetnek a kapcsolataink?

A többségükkel igen. Van azonban egy-két nemzet, amely a változások feldolgozásában még hátrébb áll. Tipikusan ilyen Szlovákia, ezért is kell türelmesnek lennünk vele. Máshol könynyebb a dolgunk. Legutóbb Temesváron a román és a szerb külügyminiszterrel közösen azt deklaráltuk, hogy a három ország – a régió három nagy múltú nemzete – fokozott felelősséget érez a Balkán sorsáért.

Ezen a találkozón szó volt az EU Duna-stratégiájáról és a Nabucco gázvezetékről is. Mire jutottak?

Mindkét projekt olyan, amely tágabb európai hálózatokba kapcsolja be a három országot, és a válságból kifelé haladva újszerű együttműködési modelleket kínál. A Duna nemcsak kijárat a tenger felé, nemcsak közlekedési folyosó, hanem regionális, gazdasági és kulturális, mit több, különleges környezeti kapocs is. Magát a projektet hat Duna menti tagállam kezdeményezte, s a júniusi EU-csúcs elfogadta. Erre az együttműködési láncra később rá lehet kapcsolni Horvátországot és Szerbiát, majd esetleg másokat is. A Külügyminisztériumban most alakítjuk ki a szükséges struktúrát, élén egy Duna-koordinátorral és a nagy európai tapasztalatokkal rendelkező Hegyi Gyula volt EP-képviselő személyében egy budapesti székhelyű Duna-nagykövettel.

A másik projekt a Nabucco. Ez miként került a találkozó tárgyalóasztalára?

A Nabuccóval végre fölcsillant egy újabb lehetőség a kelet–nyugati csővezetékekkel szemben. Ez nekünk és általában az egész kelet-közép-európai térségnek rendkívül fontos fejlemény. Az EU-ban ezenkívül azért is döcög a közös energiapolitika, mert régiónként más és más – kinek Algéria, kinek Norvégia, kinek egy cseppfolyós gázkikötő – a beszerzési forrás. Igazából csak a szárazföldbe zárt közép-európai régió erősen csővezetékfüggő, amely kizárólag keletről szerezheti be a szükséges energiát. Ezen a függőségen változtathat észak–déli irányultságával a Nabucco. Emellett a Molnak van egy kitűnő projektje, az új európai szállítórendszer (New Europe Transmission System – NETS). Ez a régió vezető gázszállító vállalatainak együttműködésével egy független, regionálisan integrált gázvezeték-hálózati üzlet kialakítását szolgálja Közép- és Délkelet-Európában. Itt az EU-tól már megkaptuk az első segítséget ahhoz, hogy a magyar–román gázvezetéki kapcsolat megszülessen. Temesváron erről is tárgyaltunk. A szerbeket, akiket Magyarország segített ki földgázzal az elmúlt télen, szintén érdekli a rendszerek összekapcsolása és a Nabucco is.

Magyarország a visegrádi csoport elnöki feladatait látja el egy éven át. Ez rutinfeladat vagy több annál?

Ez a csoport számunkra most azért is jelentős, mert a négyoldalú együttműködés segít ellensúlyozni a magyar–szlovák feszültséget. Két fontos külpolitikai dimenziót vállaltunk fel a visegrádi négyesben, s mind a kettőben szeretnénk előrelépni a magyar elnökség alatt. Az egyik az EU keleti partnerség programja. Ebben közvetlenül elsősorban Lengyelország érintett, kisebb mértékben Szlovákia, és a maga „falatnyi” ukrán határával Magyarország is. A másik dimenzió a Nyugat-Balkán helyzetének a stabilizálása, európai integrálása. Ott most viszonylagos béke van, de ez egy megrekedt folyamat csendje. Visegrádi körben kiemelt közös projekt a roma lakosság társadalmi integrálása is.

Ennél is fontosabb elnökségi feladat vár Magyarországra az EU-ban 2011-ben. Hol tartunk a felkészülésben?

A tervek szerint haladunk előre. Jelenleg az elnökségi stáb, sok-sok szakértő képzése folyik. A parlament, az érintett tárcák ugyancsak készülnek, és ahogy látom, a közvélemény, az ország is egyre inkább ráhangolódik a feladatra. Ebben az ügyben van és – bízom benne – lesz is nemzeti összefogás és lelkesedés, elsősorban Magyarország sikere érdekében.

A válság és a megszorítások nincsenek hatással a felkészülésre?

Az EU-elnökséget – hangsúlyozom – szépen kell megcsinálni, mert a sikere évekig kamatozhat Magyarország javára. Az mindig az érintett ország választása, hogy milyen szinten rendezi meg. A kísérő rendezvények, a Magyarországot bemutató programok lehetnek „fapadosak”, de lehetnek egészen káprázatosak is.

A megszorítások mennyire kötik gúzsba tárcáját?

A minisztérium gazdálkodását a válság nem könnyíti meg. Az ideiek után a 2010-es költségvetésben még újabb megszorítások lesznek. Ezek azonban nagyobb hatékonyságra sarkallnak. Tizenkét képviseletet bezárunk, közben pedig egy újabbat létesítünk Kínában, és továbbiak megnyitásán is gondolkodunk, főleg ott – Arab-öböl, Közép-Ázsia és a Távol-Kelet –, ahol a gazdasági dinamizmus ezt indokolja. A mindennapi munkában kiemelt feladatunk, hogy a kormány válságintézkedéseit a külföld felé közvetítsük és a bizalmat növeljük, s egyúttal nagyobb hangsúly helyezzünk a gazdaságra.

Már többször volt ilyen nekifutás ebben a minisztériumban. Most milyen a kapcsolatuk a gazdasági tárcával?

Ezt a feladatot gazdaságdiplomáciai tapasztalatom miatt is komolyan veszem. A gazdasági tárcával és annak vezetőjével, Varga Istvánnal jók a kapcsolatok. Minden lépést egyeztetünk. A Külügyminisztériumnak összesen 102 képviselete van. A gazdasági diplomaták ezen a rendszeren belül helyezkednek el, érdekes módon főleg az EU tagállamaiban, ahová már diplomáciai védettség nélkül, üzleti alapon is ki lehetne települni. Azt várnám, hogy a távoli országokban a gazdaság legyen a felderítő, és hívja maga után a diplomáciát. Ez egyelőre fordítva van.

2002-től a Külügyminisztérium integrációs és külgazdasági államtitkára, 2003 májusától 2004 májusáig a Magyar Köztársaság Állandó Európai Uniós Képviseletének vezetője.

2004. május 1.–november 22. között első magyar EU-biztosként az Európai Bizottság tagja.

2001-től egyetemi tanár a Corvinus Egyetemen, 2005-től a Közép-európai Egyetemen tanít. 2009. április 16-tól külügyminiszter.

2002-től a Külügyminisztérium integrációs és külgazdasági államtitkára, 2003 májusától 2004 májusáig a Magyar Köztársaság Állandó Európai Uniós Képviseletének vezetője.

2004. május 1.–november 22. között első magyar EU-biztosként az Európai Bizottság tagja.

2001-től egyetemi tanár a Corvinus Egyetemen, 2005-től a Közép-európai Egyetemen tanít. 2009. április 16-tól külügyminiszter.

-->