Észak-Balkán jó hely?

Volt a 80-as évek legendás URH zenekarának egy száma Észak-Jemenről, ahol a khat levél bódulatában élő társadalom szép lassan leépül. Nálunk mintha még kábítószer sem kellene ehhez. A lakosság ingerküszöbét egyre nehezebben lépik át azok a botrányok, amelyek inkább a Balkánnal társíthatók. Mert ne áltassuk magunkat: uniós tagságunk ellenére mind több dologban hasonlítunk délkeleti szomszédainkra.

A BKV végkielégítési ügyében is a szokásos koreográfia érvényesül. Évekig megy az üzleti szférától teljesen idegen vircsaft, mégpedig a városvezetés és a felügyelőbizottság tudtával és jóváhagyásával. Majd amikor kiborul a bili, mindenki „őszintén” felháborodik és másra keni a dolgot. Mert a látszat ellenére ne gondoljuk, hogy az ügybe esetleg belebukó Kocsis István vezérigazgató lenne itt a főszereplő – ő a politikai akarat végrehajtója. Egyébként meg minden megy majd az eddigiek szerint: a régi vezető új feladatot kap, a BKV-tól pedig ugyanúgy szivárog el a pénz a párt- és magánzsebekbe, mint korábban.

Bár a közpénzek elherdálása mindig is létezett, de talán nem folyt olyan mértékben és olyan kendőzetlenül, mint manapság. Ami még rosszabb, hogy a következmények elmaradása miatt lassan a társadalom szemében is elfogadottá válik. Pedig nem eleve elrendeltetett, hogy a balkáni mintákat kövessük. Csak ahhoz fel kéne eszmélni a bódultságból. Mint az észak-jemenieknek. Nem lesz könnyű. GCs