BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Kocsis istván

Kocsis hosszú távra tervez

„Sem a BKV-nak, sem az MVM-nek nincs offshore cége. Ugyanezt tudom elmondani családom tagjairól és magamról is” – állítja Kocsis István, a BKV vezérigazgatója. A kritikai pergőtűz alá került menedzser szerint az őt rágalmazóknak vállalniuk kell a felelősséget. „Nagyságrendileg 30 milliárd forintos forrásra van szükségünk ahhoz, hogy 2010 végéig stabil állapotba tudjuk hozni a céget” – vázolja terveit lapunknak adott interjújában Kocsis István.
2009.08.03., hétfő 00:00

- Védekező vagy támadó taktikával készült az egy héttel ezelőtti fel-ügyelőbizottsági meghallgatásra, ahol a vezérigazgatói állása megtartása érdekében be kellett bizonyítania, hogy valóban nincs és nem is volt köze a brit bejegyzésű, offshore hátterű Jadran Investments Limited céghez?

- Sem védekezni, sem támadni nem akartam. A sajtóban megjelent alaptalan vádaktól és vádaskodásoktól elhatárolódom. A támadások mindennaposak, mindig jelen voltak az életemben Pakson is, az MVM-nél is, és jelen vannak a BKV-nál is. Egy állami cég vezetőjének mindig számolnia kell a kritikával, akár jogos, akár nem. A rágalmazások miatt viszont bizonyos sajtóorgánumokkal szemben elindítottam a peres eljárást a jó hírnév megsértéséért, mert a valótlan állításokért is kell valakinek vállalnia a felelősséget.

- Akkor csak újságírói kitaláció, hogy egy bizonyos Mrs. Istvan Kocsis a tulajdonosa annak az offshore vállalkozásnak, amely tavaly mintegy egymilliárd forintért adott bérbe egy horvátországi szállodát az MVM egyik leányvállalatának, de szerződésbontás után nem fizette vissza a bérleti díjat?

- Tudomásom szerint sem a BKV-nak, sem az MVM-nek nincs offshore cége. Ugyanezt tudom elmondani családom tagjairól és magamról is.

- Egy normálisan működő vállalatnál kizárt, hogy valakit elbocsátanak, kifizetnek, utána tovább foglalkoztatják. Az is elképzelhetetlen, hogy egy beosztott vezető öt év munka után 94 millió forint búcsúpénzt kapjon. Miért hunyt volna szemet az egész felett, ha nem szivárog ki a sajtóhoz?

- A HR-igazgató végkielégítéséről a megállapodás, illetve annak kifizetése jóval a BKV-hoz kerülésemet megelőzően történt. Engem úgy tájékoztattak, hogy minden jogszerű volt, a szerződések szerint a HR-igazgatónak ez az összeg járt. Ennek ellenére elfogadhatatlannak tartom az eljárást.

- Mégis hogyan hozható ez a botrány párhuzamba az ésszerű és költséghatékony gazdálkodással?

- Sehogy, ezért az ügy tisztázása érdekében július 23-án vizsgálatot indítottam, amelyet azóta kiterjesztettem az öszszes felső vezetői végkielégítés kifizetésére, és felhatalmaztam a belső ellenőrzést azok teljes körű, időkorláttól független átvilágítására. Szabálytalanság megállapítása esetén személyi felelősségre vonás történik. Időközben, július 27-én a korábbi közös megegyezés módosításával Szalainé Szilágyi Eleonóra humánpolitikai igazgató távozott a BKV-tól. A távozó igazgató semmiféle további járandóságban nem részesült, így céges autóját sem kapta meg. A megüresedett posztra pályázatot írtunk ki.

- Az idén várhatóan közel 30 milliárdos veszteséget termel, és horribilis állami támogatásban részesül a BKV. A vállalat jelenlegi pénzügyi helyzetére milyen jelzőt lehetne használni: lélegeztetőgépen van, műtét előtt áll, vagy éppen várólistán vesztegel?

- A BKV pénzügyi helyzete egyre nehezebben kezelhető. Az ebben az évben lejáró közép- és hosszú lejáratú hiteleink nagyságrendje meghaladja a 10 milliárd forintot, a folyószámlahitelekkel együtt pedig több mint 40 milliárd az összeg. Ezeket refinanszírozni kell, ami a jelenlegi pénzpiaci helyzetben nem könnyű, hiszen ha lehet egyáltalán felvenni hitelt, azt csak nagyon magas kamatterhek mellett adják. Amennyiben nem tudunk pótlólagos forrásokhoz jutni, a társaságnak az év utolsó negyedében likviditási problémákkal kell szembenéznie. Éppen ezért tárgyalunk a tulajdonos fővárossal és a kormányzattal is a probléma megoldásáról. Megítélésem szerint nagyságrendileg 30 milliárd forintos forrásra van szükségünk ahhoz, hogy a következő év végéig stabil állapotban tudjuk tartani a céget.

- Tehát úgy érzi, hogy a főváros és a kormányzat felől még van akkora bizalom ön iránt, hogy ehhez az összeghez hozzájusson a BKV?

- Igen. Tavaly is egy hosszú tárgyalássorozat után kapott a BKV 10 milliárd forintot, amelyet működtetésre fordítottunk. Ezzel stabilizáltuk az idei év indítását.

- Mire lenne elég a 30 milliárd forint?

- Ennek ismerni kell az előzményeit. Korábban az elővárosi közlekedés finanszírozási problémáival kapcsolatban a kormányzattal olyan megállapodás született, hogy a HÉV-üzletág külön cégbe történő szervezése esetén a kormány a BKV-tulajdonú társaságban egy 30 milliárd forintos nagyságrendű üzletrészt vásárolna. Az előkészületek januárban elkezdődtek, de egyelőre nem tudunk továbbhaladni, mert az még nem tisztázott, hogy részvény- vagy eszközvásárlás legyen. Az is kérdés, hogy ez milyen mértékű tulajdonrészre terjedjen ki. Ha a tranzakció létrejött volna az idén, akkor a 30 milliárd a BKV bevételét gyarapította volna. Ez stabilizálta volna a pénzügyi helyzetünket. Megítélésem szerint azonban erre az idén már egyre kisebb az esély.

- Közel egy éve igen nagy ívű tervekkel látott munkához. Volt szó a tanácsadói szerződések átvizsgálásáról, átszervezésről, holdinggá alakításról, átláthatóvá tételről. Ezekből mi valósult meg?

- Én mindig pozitívan állok a dolgokhoz. Olyan helyzetben vettem át a vezérigazgatói széket, amikor a sztrájk elháríthatatlannak tűnt, így az a veszély fenyegetett, hogy a BKV-nál a múlt év vége a sztrájkok jegyében telik el. Szívós és korrekt tárgyalásokkal sikerült elkerülni a munkabeszüntetéseket. A holding struktúrával kapcsolatos elképzelések szakmailag korrektek. Sikerként élem meg, hogy bebizonyítottuk: a mai felállás nem szakszerű, és ezáltal nem is lehet versenyképes. Ráadásul a holding struktúrával a cég évi 5-6 milliárd forintos megtakarítást érhet el. Következetesen haladunk az átlátható struktúra kialakítása felé, de úgy gondolom, lehetetlen elvárni, hogy fél év alatt egy ilyen rendszert létrehozzunk. Ehhez reálisan legalább két évre van szükség.

- Az utasok azonban nem két év múlva, hanem most szeretnének normális körülmények között közlekedni.

- Nem kell szégyenkeznünk: a budapesti közlekedési lefedettség és menetsűrűség nemzetközi szinten is igen jónak mondható. Az összes költségen belül a menetdíjbevételünk aránya 42 százalék körül mozog, ez nemzetközi viszonylatban nagyon jó, bár a költségeink felét sem fedezi.

- Nem érzi kicsit soknak, hogy 9400 forintot kell fizetni egy havi bérletért?

- Véleményem szerint nem kell tovább emelni, mert a világon sehol sem kizárólag a menetdíjakból finanszírozzák a közösségi közlekedést. Azt hiszem, hogy a mai árszint – a 10 ezer forint körüli összeg – ott van, ahol lennie kell. Tudom, hogy sokaknak ez komoly kiadást jelent, de a tulajdonos főváros tarifára vonatkozó döntése indokolt volt. Az a célunk, hogy a teljesítményarányos viteldíjrendszer irányába mozduljunk el. A jelenlegi tarifarendszer is tartalmaz teljesítményarányos elemeket – példaként említhetném a metrószakaszjegyet. Ezt az irányt akarjuk tovább erősíteni, ehhez azonban jelentős techno-lógiai fejlesztésekre van szükség. Hasonló fejlesztés bevezetésén dolgozunk annak érdekében is, hogy a metró zárttá tételével csökkentsük a bliccelők arányát.

- Ezeket a célokat saját tudásból próbálják elérni, vagy továbbra is tanácsadói segítséget vásárolnak?

- Arra törekszem, hogy csak olyan tudást vásároljunk meg a tanácsadóktól, amellyel mi nem rendelkezünk. Emellett fokozatosan csökkentjük a tanácsadói szolgáltatásokra fordított összeg nagyságát. Sokan a külső tanácsadók közreműködését bűnnek állítják be, de állítom, hogy szükség van a tudásukra. A tanácsadásra és a szakértésre 2007-ben 800 millió forintot fordított a BKV, míg 2008-ban ez az összeg már alig haladta meg a 400 milliót. Ugyanebben az évben, a munkába állásom utáni időszakban – szeptembertől az év végéig – ebből az összegből kevesebb mint 10 százalékot használtunk fel. Ezen a területen is időről időre felmerül az offshore cégek szerepe, ezek mögött azonban reális tulajdonosok vannak, reális tudással.

- Valóban elhagynak két megállót a 4-es metró második szakaszának a nyomvonalából? Így könnyebben tartható a határidő?

- A főváros kérésére a DBR szakértői jelenleg azt vizsgálják, hogy a Bosnyák térig tartó második szakasz költségeit hogyan lehetne csökkenteni. A meghoszszabbításnak nincs hatása az első szakasz véghatáridejére. Aki percre pontos dátumot tud mondani a határidőkkel kapcsolatban, az valószínűleg jós, hiszen ez annál sokkal összetettebb, sokkal több szereplős projekt. Az a célunk, hogy 2012-ben a 4-es metró már utasokat szállítson. Ennek szem előtt tartásával a lehető legjobban végezzük a munkánkat, de nehezítő körülmények természetesen mindig adódhatnak. Az északi pajzs is eléri néhány napon belül a Fővám téri állomást, azaz hamarosan már a pesti oldalon folytatódhat a munka.

- Nem bánta meg, hogy elvállalta a vezérigazgatói posztot? Az elmúlt időszakban nem sok öröme lehetett benne…

- Nem bántam meg, miért tettem volna? Ez egy kihívás volt számomra. Izgalmas feladatnak találtam, hogy egy nehéz helyzetben lévő cég sorsán javítsak. Úgy látom, hogy máris sokat tettünk azzal a szemléletváltással, amelyet a cég életébe hoztam. A munkatársaim örülnek annak, hogy egyértelműen próbálom képviselni a szakmai öszszefüggéseket, mert ez szolgálja mindannyiunk érdekét.

Névjegy

Kocsis István 1976-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végzett, doktori

fokozatát is ugyanott szerezte. Szakmai pályafutásának kezdete a Műegyetemhez kötődik, ahol másfél évtizedet töltött oktató-kutató munkával.

Az államigazgatással a rendszerváltást követően, 1991-ben került kapcsolatba, amikor először főosztályvezetőként, majd helyettes államtitkárként irányította a „piszkos tizenhármak” néven elhíresült vállalatok reorganizációját.

1993–97 között az Állami Vagyonkezelő Rt.-nél, illetve a jogutód Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nél vezérigazgató-helyettesként, majd vezérigazgatóként dolgozott.

Ezt követően Európa egyik legjelentősebb energetikai óriásvállalatánál, az RWE-nél helyezkedett el főosztályvezetőként Németországban, valamint a hazai leányvállalatnál dolgozott 2002-ig, amikor a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatójává nevezték ki.

2005-től 2008-ig látta el a Magyar Villamos Művek Zrt. vezérigazgatói tisztségét.

A BKV Zrt. vezetőjeként 2008. szeptember 1-jétől tevékenykedik.

fokozatát is ugyanott szerezte. Szakmai pályafutásának kezdete a Műegyetemhez kötődik, ahol másfél évtizedet töltött oktató-kutató munkával.

Az államigazgatással a rendszerváltást követően, 1991-ben került kapcsolatba, amikor először főosztályvezetőként, majd helyettes államtitkárként irányította a „piszkos tizenhármak” néven elhíresült vállalatok reorganizációját.

1993–97 között az Állami Vagyonkezelő Rt.-nél, illetve a jogutód Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nél vezérigazgató-helyettesként, majd vezérigazgatóként dolgozott.

Ezt követően Európa egyik legjelentősebb energetikai óriásvállalatánál, az RWE-nél helyezkedett el főosztályvezetőként Németországban, valamint a hazai leányvállalatnál dolgozott 2002-ig, amikor a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatójává nevezték ki.

2005-től 2008-ig látta el a Magyar Villamos Művek Zrt. vezérigazgatói tisztségét.

A BKV Zrt. vezetőjeként 2008. szeptember 1-jétől tevékenykedik. -->

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.