Közös felelősség
Először néhány sokkoló szám. A CEMI kutatóintézet 2006-os elemzése szerint az aktív korú romáknak mindössze egynegyede foglalkoztatott, szemben a nem romák közel 60 százalékával. Ennek legfőbb oka, hogy az aktív korú romák 20 százaléka nem rendelkezik 8 általánosnál magasabb iskolai végzettséggel, szemben a nem romák 70 százalékával. Az egy roma foglalkoztatottra jutó eltartottak száma 6, a nem romák esetében 1,5. A jelenlegi demográfiai trendek alapján 2050-re a roma lakosság száma a mostani 700 ezerről 1,2 millióra nőhet, arányuk az össznépességen belül 7-ről 15 százalékra emelkedhet.
Hogy ezek a folyamatok milyen komoly gazdasági és társadalmi kihívást jelentenek, arra épp a mostani események emlékeztetnek. De mit lehet tenni? Hiszen a romákat a rendszerváltás előtt nagy számban foglalkoztató nehézipar leépült, a népcsoport az átlagnál jóval nagyobb arányban él kistelepüléseken, ráadásul olyan régiókban, ahol a munkához jutás eleve nehezebb. Nem csoda, ha a politika az elmúlt húsz évben többnyire igyekezett a szőnyeg alá söpörni a problémát. Voltak és vannak persze kezdeményezések a romák integrációjára és munkához segítésére, némelyik közülük eredményesnek is mondható. De átütő sikert mindeddig nem sikerült elérni.
A romák elleni tragikus támadások kapcsán számos együttérző nyilatkozat hangzik el, ami jó és fontos dolog.
De kevés. A deklarációk ugyanis önmagukban nem fogják megszüntetni azokat az okokat, amelyek ide vezettek. Ahhoz tenni kell végre mindannyiunknak. Már így is késésben vagyunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.