Lehajolni a lehetőségért

Első pillantásra úgy tűnik, mintha a válság közepette a munkaadók nem látnák a fától az erdőt. Egy nemrégiben készült felmérés szerint ugyanis a cégek jelentős része nagyon nehezen tud betölteni bizonyos munkaköröket a szervezeten belül. Ez már csak azért is furcsa, mert a KSH adatai szerint 2009 második negyedévében a 15–74 év közötti 3,797 millió foglalkoztatott mellett 402 ezer fő volt munkanélküli. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat összesítései alapján pedig július hónapban 557,9 ezer nyilvántartott álláskereső jutott 18 649 betöltetlen álláshelyre. Akárhogy is nézzük, sajnos lenne miből válogatniuk a munkaadóknak.

Nyilván egy kisállat-kereskedésbe nincs értelme porcelánnyulat venni. Annak a cégvezetőnek, aki „specialistákkal” akarja feltölteni az állományt, ugyancsak nehezebb a dolga. Bizonyos szaktudások nehezebben konvertálhatók, ha azonban ekkora kínálat mellett is gondot okoz a megfelelő munkaerő megtalálása, ott komoly gondok lehetnek: vagy a cégvezető helyezte túl magasra a lécet, vagy az oktatási rendszer nem termeli ki az utánpótlást.

A történethez az is hozzátartozik, hogy a cégek felett egyre csak gyűlnek a felhők, ezek egy részét azonban állami támogatásokkal is el lehetne kergetni. Képzésre, munkahelymegőrzésre és új álláshelyek teremtésére számtalan pályázati lehetőség és több tízmilliárd forint vár gazdára. Mint ismert, csak ez évben több mint 17 milliárd forintos munkahelymegőrző programot indított el a szociális és munkaügyi tárca. Emellett a kis- és közepes vállalkozások összesen 20, míg a nagyvállalatok 10 milliárd forintra pályázhatnak a 4+1 néven ismert program keretein belül.

A cégek egy része azonban inkább leépít. Azt mondják, a pályázati folyamat túl lassú és bürokratikus. Pedig a hozzáértő, tapasztalt munkaerő pótlása, képzése még többe kerülhet a válság elmúltával. Érdemes lenne hát élni a lehetőséggel.