Mint cseppben a tenger…

A múlt századi nagy világválság időszakában például az erőltetett autópálya-építés volt jótékony hatású, részben, mert jelentős keresletet eredményezett, részben, mert a kínálati oldalon csak hosszú távú lehetőséget teremtett. Első ránézésre az analógia kézenfekvő, hiszen a megújuló energiaforrások egy fontos infrastrukturális ágazat, az energiaszektor részét képezik, azonban a hasonlóság ezzel többé-kevésbé ki is merült. A múlt század harmincas éveiben az autópálya-építés még nagy munkaerőigényt jelentett, de ma már – erősen gépesített volta miatt – az össz-keresletet csak szerény mértékben növeli. A megújuló energiaforrások bázisának erőteljesebb kiépítése a mostani technikai feltételek mellett a nemzetgazdasági átlagnál kisebb munkaerőigényt generál, keresleti és jövedelmi hatása is szerénynek mondható. Ráadásul, miután a megvalósításuk jóval kisebb időigényű, viszonylag gyorsan növelik például a villamos energia kínálatát – épp akkor, amikor a villamosenergia-igények látványosan csökkennek, a meglévő termelőkapacitások kihasználtsága pedig alacsony és csökkenő. Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy a források fejlesztése és az így kapott energia jelentős állami támogatást kíván, akkor az egyes országok számára ez aligha kínál reális alternatívát a válságból történő mielőbbi kilábaláshoz.

Persze az egyes országok gazdasági és pénzügyi helyzete, valamint a megújuló energiaforrásokkal való ellátottsága nagyon különböző lehet. A kérdés igazából az, hogy Magyarország esetében ezek a fejlesztések valós és kívánatos alternatívákat jelentenek-e a válságkezeléshez. A válaszok keresésénél mindenekelőtt tisztázandó, hogy a magyar gazdaság jelenlegi helyzete mennyiben azonos, vagy mennyiben tér el másokétól. Az alapvető és minőségi eltérés abban van, hogy nálunk nemcsak a globális gazdasági válságból fakadó recesszió tombol, hanem egyidejűleg az utóbbi hat-hét évben folytatott felelőtlen, a gazdaság teherbíró képességével nem számoló gazdaságpolitika következményeként az államcsőd veszélye is fenyeget.

A gazdasági recesszió és a fizetésképtelenség egyidejű érvényesülése nemcsak a kedvezőtlen hatásokat erősíti fel más országokéhoz képest, hanem a kialakult helyzet kezelhetőségének mikéntjét is alapvetően megváltoztatja. A megújulók erőteljesebb fejlesztése nálunk egyértelműen növeli a költségvetési hiányt, valamint a GDP 80 százalékát meghaladó adósságállományt. Ennek ellensúlyozására a költségvetés kiadásait kellene nagymértékben visszafogni, ez esetben viszont nincs keresletbővülés és élénkítő hatás.

A legfontosabb ellenérv a megújuló energiaforrások erőltetett fejlesztésével szemben mégsem csak az adósságállomány nagysága és a költségvetés nyomasztó hiánya, hanem hogy a fejlesztések – miután nálunk nincsenek ilyen termelési kapacitások – döntően és meghatározóan az importot növelnék, és más országok növekedési, foglalkoztatási és jövedelmi pozícióját javítanák. Az ilyen projektek hazai munkaerőigénye nagyon szerény, mind a beruházásoknál, mind a működtetésnél.

Kissé sarkosan fogalmazva, az adott helyzetben a megújuló energiaforrások fejlesztése drasztikusan rontaná a költségvetés helyzetét és a hitelezési feltételeket, növelné az importot, miközben a kívánatos nemzetgazdasági szintű keresletet csak nagyon vérszegényen táplálná. A következtetés pedig eléggé lehangoló: nem zárható ki, hogy a válság előtt kiegyensúlyozottan fejlődő gazdaságokban a megújuló energiaforrások felfuttatása az élénkítést segítheti, de a gazdasági recesszió és a pénzügyi krízis kutyaszorítójában vergődő Magyarországon ugyanez még az eddigieknél is súlyosabb kihívásokat jelentene.