Nem lennék meglepve, ha a kormány magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó új rendelete után a ma még tisztességes járulékfizetők közül egyre többen választanák szívük szerint József Attila két hexametere közül az elsőt.
Zuhantak a tőzsdék, befagyott a magyar állampapírpiac, így tavaly átlagosan 20 százalékos mínuszba kerültek a hazai magán-nyugdíjpénztári portfóliók. A kasszák és a pénzügyi felügyelet közösen nyugtatták a tagokat: a veszteség virtuális, ha helyreáll a rend a piacokon, a nyugdíjalapok is visszanyerik, amit elbuktak. Ez részben már meg is történt, a hosszú távú stratégiák tehát valóban működőképesek lehetnek.
Ehhez azonban hagyni kellene a vagyonkezelőket, hogy a legjobb tudásuk szerint fektessék be a tagok pénzét. A kormány viszont nem hagyja: inkább korlátozza a pénztárak
devizakitettségét, s ezzel megnehezíti a kasszák dolgát, hogy visszanyerjék a tavalyi bukást. A Pénzügyminisztérium a pénztártagok megtakarításainak biztonságosabbá tételével indokolja a rendelet szükségességét, csakhogy a devizakitettségből fakadó kockázatokat más módon is lehet kezelni.
A tárca ugyanakkor azt sem tagadja, hogy az államháztartási hiány finanszírozását érintő hatások is szóba kerültek az elfogadásakor. Másképp fogalmazva: a kasszákat minden meggyőződésük és a tagok érdekei ellenére is állampapír-vásárlásra akarják fogni.
A kormánynak lehet persze hivatkozási alapja arra, hogy beleszóljon a pénztári befizetések felhasználásába, hiszen a magánnyugdíjpénztárakba befolyó pénz valójában járulék. Csak az a szomorú, hogy ezekkel az intézkedésekkel hosszú távon éppen azok járnak a legrosszabbul, akiknek a legtöbb megtakarításuk van a pénztárakban: a tisztességes adó- és járulékfizetők.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.