Túl a Sólyom-afféron

„A Sólyom Lászlót augusztus 21-én ért sérelemmel a Magyar Köztársaság olyan sértést kapott a szlovák féltől, ami miatt elégtételt kell kapnia. Az elégtételnek a minimumfeltétele az, hogy a szlovák fél magyarázatot ad, és megnevezi, hogy kik a felelősök, kik tévedtek” – fogalmazta meg a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH), így vélhetően a magyar köztársasági elnök elvárásait is Kumin Ferenc, a KEH főosztályvezetője a Magyar Televízióban. Merem remélni, hogy ugyanezt megteszi a KEH is a saját berkein belül, vagyis kideríti, ki(k) a felelős(ök) azért, hogy Sólyom László köztársasági elnöknek sikerült belesétálnia egy olyan pofonba, amelynek elcsattanása előre látható volt, s amely miatt most valamenynyiünknek pirulhat az arca.

Előre látható volt, mert ebben a történetben két dologról korábban is tudtuk, hogy konstans: egyrészt, hogy Robert Fico kormánya nyíltan magyarellenes politikát folytat (hogy ezt meggyőződésből vagy taktikai szempontból teszi-e, az itt és most érdektelen), s így kihasznál minden olyan helyzetet, amellyel kiélezheti a két ország közötti feszültséget. Másrészt, hogy a szlovák–magyar vitától (mint egyébként minden eddigi Európán belüli hasonlótól) az Európai Unió mint intézmény távol fogja tartani magát. Ilyen körülmények között pedig – szerintem – egy felelős magyar köztársasági elnöknek szlovákiai Szent István-szobor avatáson megjelenni augusztus 20-án lehet, legfeljebb 19-én vagy 22-én, de semmiképp sem augusztus 21-én, a Varsói Szerződés 1968-as csehszlovákiai bevonulásának évfordulóján, mert ürügyül fogják felhasználni. Ha pedig a szervezők ragaszkodnak az avatás időpontjához, akkor a magyar köztársasági elnök küldjön megbízottat vagy levelet, de ne kísérelje meg a személyes megjelenést, különösen ha tudja (mert jelzik neki), hogy az nem fog menni. Amennyiben pedig ezek után a szomszédos ország kormánya nemkívánatos személynek hirdeti ki, akkor ne csak a személyét vagy a Magyar Köztársaságot ért sértést sérelmezze (erre ugyanis tesznek Pozsonyban – lásd fent!), hanem a schengeni szerződés előírásainak Szlovákia általi megsértését. Ezt ugyanis könnyebben dekódolják Európában, és alighanem komolyabban is veszik, mint a magyar–szlovák torzsalkodást. S nyugodtan hozzáteheti azt is, hogy a lépés mellesleg ismét egy bunkóság volt a Fico-kabinet részéről.

Ám a helyzet az, hogy nekünk, magyarországi magyaroknak jelenleg egy ilyen bunkóságokra is képes szlovák kabinettel kell együttműködnünk. Ha tehát a magyar politikai elit és a magyar sajtó valóban segíteni kíván a szlovákiai magyaroknak, sürgősen el kell feledkeznie a Sólyom-afférról, s az indulati és látványpolitizálás helyett az olyan hosszú távra kiható tartalmi kérdésekkel kell foglalkoznia, mint például a Robert Fico és Gyurcsány Ferenc által 2007 júniusában aláírt Közös múlt, közös jövő – a közös projektek fényében című kétoldalú egyezmény 14 pontja, vagy a szlovákiai nyelvtörvény. Ezek ugyanis számon kérhetők (értsd: papír van róluk), és ezekben – szemben a Sólyom-afférral – számíthatunk Európára is. A nyelvtörvény kapcsán egészen pontosan az EBESZ-re. Valószínűleg azért, mert ezt Európa is egy fontos, a közeli és távoli jövőt befolyásoló kérdésnek tekinti – legalábbis én ezt szűrtem le az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának július 22-én elkészült véleményéből, amelyet a szlovák külügyminisztérium – állítólag a főbiztos külön kérése ellenére is – nyilvánosságra hozott. Ez több olyan ajánlást is megfogalmaz, amely arra utal, hogy az EBESZ kisebbségügyi főbiztossága korántsem támogatja olyan lelkesen a nyelvtörvény jövő héten érvénybe lépő formáját, mint azt a pozsonyi kormánykörök állítják.

Vagyis tetszik vagy nem tetszik egyeseknek: itt az ideje egy Bajnai–Fico találkozónak…

A szerző biztonságpolitikai szakértő