A tücsök és a hangya

Finoman szólva elgondolkoztató összehasonlítani az osztrák és a magyar vasút elmúlt évekbeli történetét annak a hírnek kapcsán, hogy hamarosan újabb, nyereséges üzlettől eshet el a még állami kézben maradt MÁV-Trakció. A tavaly óta osztrák tulajdonban lévő MÁV Cargo ugyanis a napokban a vontatásra is engedélyt kapott, így fokozatosan saját mozdonyokkal és mozdonyvezetőkkel váltja majd fel azt a szolgáltatást, amelyet eddig az erre szakosodott MÁV-leánytól vásárolt.
A magyar stratégia – ha lehet ezt stratégiának nevezni – nagyjából úgy nézett ki, hogy a rendkívül pazarlóan működő MÁV folyó veszteségeit a nyereséges árufuvarozási üzletág eladásából befolyó egyszeri bevételből pótolják. A 2008-ban kapott 102,5 milliárd forint nagy része a felhalmozott adósság törlesztésére ment el. A számtalan megbukott átalakítási terv után most épp újabb készül, új vezetőkkel, miközben a szakszervezetek ismét sztrájkkal fenyegetőznek – többek között épp a MÁV Cargo eladási árából szeretnének részesedni. Az idő rövidsége és a politikai érdekek dzsungele miatt pedig legalábbis kétséges, hogy a társaság racionalizálása ezúttal sikerrel járhat.
Az ugyancsak állami kézben lévő osztrák vasúti holding más utat választott. Elfogadható nyereség mellett milliárdokat költ beruházásra, fejlesztésre – és külföldi terjeszkedésre. A MÁV Cargo átvétele is átgondolt, hosszú távra szóló döntés volt a részükről. A hírek szerint azért is szeretnének most saját vontatókapacitást kiépíteni, mert – részben az itteni szakszervezetek által kivívott kedvezmények miatt – a magyar partner szolgáltatásának ár-érték arányával nem voltak elégedettek.
Nem nehéz eldönteni, melyik stratégia felel meg jobban a saját nemzeti érdekeknek: a máról holnapra élés, vagy a szisztematikus építkezés. Érdemes lenne mindenkinek még egyszer elolvasni Ezópus idevágó meséjét.