Gázkrízisre várva

Szabályozási és beruházási oldalról készen áll az ország egy újabb téli gázválság fogadására. Holnaptól már üzemszerűen működik az egyébként részben már feltöltött szőregi biztonsági tároló. Előzőleg már frissítették azokat a szabályokat is, amelyek kimondják, hogy krízis idején kinek és mikortól jusson kevesebb gáz. Annak is rögzítették a menetét, hogy szükség esetén kinek és mi módon juthat majd a vésztartalékból.

Most már csak válság kell, hogy ne érezzük úgy, kidobjuk az ablakon azt a 150 milliárd forintot, amelybe a szőregi létesítmény került. Mert ugye a költségek akkor is beépülnek a gázárakba, ha sohasem kell majd hozzányúlni a biztonsági készletekhez. „Lesz válság” – nyugtat meg minden gázpiaci szakértő. Az orosz–ukrán energiapiaci erőpróba ugyanis messze nem zárult le, az előttünk álló tél eseményei pedig amiatt is különösen fordulatosnak ígérkeznek, hogy jövőre választások lesznek Ukrajnában. Igaz, a szakma abban is egyetért, hogy részben éppen a felkészülések miatt kisebb lesz a téli importzavar, mint amelyiken túl vagyunk.

Nyilván jó üzlet 150 milliárdból létrehozni és üzemeltetni egy ekkora gáztárolót, de ebben a szakmában ekkorák a számok. Pár százmilliárd forintot gyorsan össze lehetne számolni a közelmúlt néhány év hazai gázinfrastruktúra-fejlesztéseiből is. Mellesleg ezek elégnek is tűntek a múlt téli gázkrízis tapasztalatai alapján, mindenféle stratégiai tartalék nélkül. Gázrendszerünk – vezetékeink és tárolóink – jól vizsgáztak, ahogyan gázcégeink is, még a szomszédos országokat is ki tudták segíteni. Ám erre nem alapozhatunk. Mi rá a garancia, hogy az újabb gázimportzavar nem húzódik el sokkal jobban a múlt télinél, s hogy nem lesz a tél is sokkal hidegebb az előzőeknél? Szőreget éppen erre találták ki. Ne legyen szükségünk rá.