Ha ugyanis életbe lép a tervezett módosítás – és igen valószínű, hogy előbb-utóbb így lesz –, a bankoknak olyan menynyiségű szavatoló tőkét kell állítaniuk a lakóingatlan fedezete mellett adott devizahiteleik mögé, amely egész egyszerűen ellehetetleníti a versenyképes árú új kölcsönök nyújtását. Igaz, némileg enyhíti a helyzetet, hogy az emelt tőkekövetelmény csak az ingatlan értékéhez viszonyított 50 százalék fölötti részre vonatkozik, ám még így sem lehet csodálkozni azon, hogy a pénzügyi szolgáltatók nem túlzottan boldogok az újabb elképzelés láttán.
Ráadásul, bár elvben most is a hitelt felvevő adósok kiszolgáltatott helyzetének a megszüntetését célozza a terv, valójában ellentétes a hatása: a megnövekedett tőkekövetelmény ugyanis elkerülhetetlenül a kamatok emelkedéséhez vezet. Így pedig hiába jut az ügyfél a saját devizájában olcsóbban hitelhez, mint ha mondjuk euróban venné fel, ez a tény egyáltalán nem vigasztalja majd, hiszen így is, úgy is többet kell fizetnie. Az pedig egyáltalán nem érdekli, hogy a bank könyveiben euróban szerepel a hitele, vagy éppen magyar forintban.
Persze ha ugyanezt a módosítást – némileg életszerűbb paraméterekkel – mondjuk két évvel ezelőtt vezette volna be az unió, nem lehetne senkinek egy szava sem, hiszen akkor meg lehetett volna kímélni mind a bankokat, mind az adósokat egy sor kellemetlen helyzettől. Így viszont csak nagyjából annyira hatékony a tervezett szigorítás, mint egy matek egyes után három nappal adott pofon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.