Válságkezelésre ítélve

A nyári nyugvópont után újra emelkedni kezdett a munkanélküliség. Hogy 10 százalék alatt maradt a mutató, nagy részben a közmunkaprogramoknak köszönhetjük, amelyek azonban még a kormány saját bevallása szerint sem igazán produktívak. Elsődleges céljuk a munkára való visszaszoktatás, vagyis lényegében azt célozzák, hogy bármit, csak dolgozzanak az eddig tartósan segélyből élők. A köztisztasági feladatoknak azonban – talán a turizmust leszámítva – aligha van jelentős tovagyűrűző gazdasági hatásuk.

Az elhelyezkedésre várók tömegének felduzzadása persze nem egyedi magyar jelenség, hiszen alig van olyan ország, ahol ne ez történt volna az elmúlt egy esztendőben. Igaz, nálunk korábban az uniós átlagnál kisebb volt, most viszont már nagyobb a munkanélküliségi mutató, de nem is ez a lényeg. A rendszerváltás óta nem sikerült mit kezdeni a bármilyen összevetésben drámaian alacsony foglalkoztatási szinttel. Pedig e nélkül aligha tudunk felzárkózni a Nyugathoz.

Az utóbbi két évtizedben tapasztalható növekedésben ezek szerint nem játszott szerepet a munkakínálat. A fejlődést tehát leegyszerűsítve kizárólag az új termelőeszközök és a fejlettebb technológia meghonosítása eredményezte, holott a foglalkoztatotti létszám növelése lenne a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb hajtómotorja a magyar gazdaságnak.

Egy múlt hét végi konferencián a kormányfő is azt mondta, hogy addig nem beszélhetünk a válság elmúltáról, amíg nem mutat növekvő trendet a foglalkoztatás. A foglalkoztatottság általában jóval a gazdasági fellendülés után kezd javulni, amely nem várható 2010 második felénél korábban, s ezt a miniszterelnök is pontosan tudja. Ez alapján viszont legalább jövő tavaszig, de jó eséllyel utána is szükség lesz válságkezelésre, ez viszont Bajnai Gordon fő profilja.