"A 2010-es büdzsé régi struktúrákat finanszíroz" - Interjú az ÁSZ-elnökkel

- A múlt héten lezajlott a 2010-es költségvetési törvényjavaslat általános vitája, amelyben az ÁSZ mellett az idén először a Költségvetési Tanács (KT) is véleményt mondott. Mindkét intézmény több ponton kritizálta a készülő büdzsét, de véleményük sok esetben el is tért. Mi az oka annak, hogy bizonyos kérdésekben más álláspontot képviselt az ÁSZ és a KT?
- A KT makrogazdasági megközelítésben egyensúlyi kérdésekkel, fejlődési prognózisokkal foglalkozott, olyan kérdésekkel, amelyekre a jogállásunkból fakadóan az egyes tételek megalapozottsági vizsgálata során mi nem. Az ÁSZ azt vizsgálta, hogy a megvalósításnak melyek a kockázatai, a költségvetés számaihoz hozzárendelték-e a végrehajtás adekvát feltételrendszerét. Van, amit mi láttunk aggályosabbnak: a magunk részéről nem tudtuk igazán megítélni az adószabályok gyakorlati működését, hatását, a KT ebben a kérdésben részben megengedőbb volt. Természetesen olyan is volt, amit ugyanúgy láttunk.

- Mennyire kiszámíthatóan lehet úgy költségvetést tervezni, hogy napról napra változnak a prognózisok, és hogyan lehet egy ilyen költségvetési tervezetről megalapozott véleményt mondani?
- Valóban nehéz úgy költségvetést csinálni, hogy rendkívül bizonytalan reálgazdasági környezetben elkészül szeptemberben, majd szavaznak róla november végén, és a jövő évre vonatkozik. Éppen ezért volt óvatos az ÁSZ véleménye a bevételeket és a kiadásokat illetően, bár az utóbbiról azt mondtuk, változatlan ellátási struktúrákat feltételezve a csökkentett előirányzatok messze indokoltak. Nincs azonban ezekhez hozzárendelve, hogy a finanszírozási limitek betarthatósága érdekében mit tehetünk és mit tervezünk tenni, változtatni. E nélkül inkább az a kockázat, hogy az élet nagy „költségvetési szigor” esetén kikényszerítheti majd a még oly szilárdnak mondott finanszírozási korlátok túllépését, mint ezt már most, a kórházak finanszírozása vagy a gyermekélelmezés ügyében láttuk. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy létezik egy érdekérvényesítési-bizalmi – mondjuk így – kreditrendszer, amelybe egyik oldalról beletartozik a társadalom, a reálgazdaság elkötelezettsége, türelme, valóságismerete, viselkedése, politikai bizalma, a másik oldalról pedig a külső adósságpozíció, a világgazdasági környezet, a külföld véleménye, befektetési kedve. Utóbbiakat úgy is tekinthetjük, ezek képezik a külső kreditrendszert. Ám a büdzsének kettős bizalmat kell nyújtania, és ez aligha képzelhető el a belső megfelelések, a társadalmi „kreditek” súlyuknak megfelelő figyelembevétele nélkül. A nagy társadalmi ellátórendszerekben – önkormányzatok, egészségügy, az oktatás bizonyos részei – lényeges struktúraátalakulások nincsenek, és a társadalom magatartásában, hozzáállásában sem látok változást. Nincs tehát harmónia a bizalmi kreditrendszerünkben: a külföld véleményére kényszerűen most odafigyelünk, de a megkerülhetetlen szerkezeti reformok félbemaradtak, nem végeztük el az állami feladatok felülvizsgálatát sem. Lényegében régi, rugalmatlan struktúrákat finanszírozunk alig változó feltételekkel és követelményekkel.

- Kétségtelenül igaz, amit mond, de mindez nagy részben politikai kérdés.
- Maga a költségvetés is az. Csak annyiban szakmai, hogy a szakma végrehajt, ajánlásokat tesz, számol, kockázatot jelez, s ha van gerince, megmondja a politikának, mekkora a mozgástér. Az ÁSZ részéről azt mondtuk, a konzervatív tervezés ellenére a megvalósítás kisebb kockázatú lenne, ha a belső elfogadhatóság érdekében több konkrétum lenne a költségvetéshez hozzárendelve.

- Az említett kreditrendszernek részei az önkormányzatok. Az ÁSZ és a KT egyetértett abban, hogy jövőre finanszírozási gondok léphetnek fel a településeknél, vagy komoly mértékben romlik a feladatellátás színvonala. Valóban fennáll annak a veszélye, hogy bizonyos feladatokat nem tudnak majd ellátni az önkormányzatok, esetleg csődbe mennek?
- A csődnek kétféle állapota létezik. Az egyik a látható, a másik az úgynevezett látens csőd, a feladatellátás eróziója, az önkormányzat eladósodásának mind visszafordíthatatlanabb erősödése. Tartósan rossz helyzetek, elhalasztott fizetések, a rövid lejáratú likviditási hitelek átalakulása egy éven túli hitelekké, ezek lehetnek az elkövetkező időszak jellemzői. Más szóval olyan pozícióromlás lehetséges, ami nagyon is valóságos. Az viszont politikai mérték kérdése, hogy mindez milyen mértékben fogadható be. Azt se felejtsük el, hogy az önkormányzati feladatokat az 1990-es évek elején 90 százalékban finanszírozták, most 70 százalék alatti mértékben. Az önkormányzati pozíciók romlanak, ezt kár tagadni. A települések ez ellen úgy védekeznek, hogy rontják a szolgáltatás minőségét, nő a korrupció veszélye, nagyobb a csábítás, hogy az önkormányzat feketén végeztet el egy munkát valakivel, és nem ad számlát, így valamennyi pénzt megspórol. Hogy ez meddig tart, erre a 2010-es költségvetés nem ad megnyugtató választ.

- A külső kreditrendszerre hogyan reagál a büdzsé?
- Azt mondja, visszafizetjük a hiteleinket, betartjuk az Európai Unió szabályait. Mindezt azért teszi, hogy azok a külföldi befektetők, akik bíznak Magyarországban, s érdekeltek is a hitelképességünk és a megítélésünk javulásában, ne riadjanak el.

- Egy esetleges új költségvetés megalkotása nem riaszthatja el a befektetőket?
- Ezt messze nem az Állami Számvevőszéknek kell eldöntenie. Nyilvánvaló azonban: nagyon sok függ attól, ezt ki, milyen indok alapján, milyen célok érdekében, mikor, hogyan, milyen külső és belső kapcsolatrendszer alapján, mennyire hitelesen, társadalmilag beágyazottan csinálja. Egy biztos, a bevételek és a kiadások sarokszámainak egyensúlya, a hiányszámok átírása nem képzelhető el, a két oldalnak együtt kell mozognia.

- A korrupcióra és a feketegazdaságra miképpen tud megfelelő választ adni a költségvetés?
- A költségvetés maga is tud korrupciógeneráló és -csökkentő lenni. Ha egy büdzsé kiszámítható pályát ír le a befektetők számára, akkor ők erre fel tudnak készülni. A költségvetési politika legnagyobb hibája az utóbbi években az volt, hogy kiszámíthatatlan volt. Ha képesek lennénk kiszámítható költségvetési politikát csinálni, óriásit lépnénk előre ezen a téren. Amennyire lehet, a korrupciót és a feketegazdaságot szinten kell tartani vagy mérsékelni.

- Hogyan tud kiszámítható lenni a költségvetési politika a válság évében, amikor folyamatosan változnak az előrejelzések, és a piacok is eltérően reagálnak?
- A költségvetésnek éppen a válság éveiben kell a legkiszámíthatóbbnak lennie. Két ok miatt is. Egyrészt a válság következtében a reálgazdasági feltételek kedvezőtlenebbé váltak, másrészt a válság csupa kiszámítható tényezőt hoz be. Nyilvánvaló például, hogy ha a munkanélküliség megugrik, a fogyasztás visszaesik.

- Hogyan tapasztalja, általában mennyire van gyakorlati haszna az ÁSZ jelentéseinek, véleményének, mennyire veszik figyelembe az ÁSZ javaslatait a különböző szervek?
- Sokat javult a helyzet. Gondoljunk csak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőről készített jelentésünk hasznosulására. De kialakult az ügyészi szervekkel, az államkincstárral, az adóhivatallal is egy olyan kapcsolat, amely egyértelműen a hibák javítási szándékát hordozza magában. Az egész szabályalapú költségvetés megkonstruálása, a KT létrehozása, vagy hogy egy parlamenti párt frakciója a költségvetési vita előtt megkérdezi a véleményemet, mind-mind azt jelzi, van elmozdulás az ÁSZ véleményének figyelembevételében. Persze az olyan kérdésekben, hogy például meg tudjuk-e változtatni a kkv-k helyzetét, vagy hogyan alakuljanak a társasági adózás feltételei, illetve milyen legyen a felsőoktatás finanszírozása, már nehezebb érvényre juttatni az észrevételeinket.

- Az ÁSZ-nak 2001 óta nincsenek alelnökei. Miképpen tud így működni az intézmény?
- A parlament néhány éve, a működés rugalmasságát segítve, megoldotta ezt a helyzetet. A konkrét vizsgálatok ügyében a szakmai főigazgatók helyettesíthetik az elnököt. A költségvetési fejezetgazda pedig a főtitkár, aki az általános helyettesem is, s aki mindaddig el tudja látni ezt, amíg az éves ellenőrzési terv, a beszámoló jóváhagyása nem kerül napirendre.

- Decemberben lejár a mandátuma. Vállalná újra az elnökséget?
- Nem tudok mást mondani, mint amit eddig. Nem a személy az érdekes, hiszen sokféle megfontolás lehet, hanem a húsz éve, a korábbi rendszer meghaladásának egyik emblematikus intézményeként újra létrehozott szervezet töretlen működése. Ha ebbe a képbe beletartozom és van bizalom irántam, akkor természetesen igen. Ha nem, akkor jó szívvel megköszönöm, hogy szolgálhattam.

- Tizenkét éve irányítja az ÁSZ-t. Mit gondol, szükséges-e növelni az intézmény hatáskörét, jogkörét?
- Nem gondolnám. Ha marad az az eredeti alkotmányos koncepció, hogy az ÁSZ vizsgál, a parlament erre figyel, és létezik egy együttműködő kormányzat, akkor azt kell mondanom, ez jól megalkotott, működőképes rendszer. A mostani állammodellel harmonizál az ÁSZ felépítése.

Tervezőmérnökként, majd később a Központi Népi Ellenőrző Bizottságnál dolgozott, ahol főosztályvezető volt. 1989-ben az Egyesült Államok számvevőszékénél volt tanulmányúton. 1990-től dolgozik az Állami Számvevőszéknél, amelynek 1997 óta elnöke.

Közben 2004 és 2007 között a számvevőszékek világszervezetének, az INTOSAI kormányzótanácsának elnöke is volt. A Magyar Közgazdasági Társaság elnökségi tagja volt, majd 2002-ben a társaság alelnökévé, 2008-ban elnökévé választották.

2003-ban habilitált. 2008-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara közgazdaságtani és statisztikai tanszékének egyetemi docense.

Nős, egy felnőtt fia van.

Ambrus Vilmos Kovács Árpád (61) Szombathelyen született, a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki, majd Építészmérnöki Karán szerzett diplomát. Ugyancsak az intézményben szerezte meg PhD-fokozatát 2001-ben. Kutatási területe az állami beruházások ellenőrzése, az állami ellenőrzési rendszer, a privatizáció és a korrupció elleni küzdelem vizsgálata.

Tervezőmérnökként, majd később a Központi Népi Ellenőrző Bizottságnál dolgozott, ahol főosztályvezető volt. 1989-ben az Egyesült Államok számvevőszékénél volt tanulmányúton. 1990-től dolgozik az Állami Számvevőszéknél, amelynek 1997 óta elnöke.

Közben 2004 és 2007 között a számvevőszékek világszervezetének, az INTOSAI kormányzótanácsának elnöke is volt. A Magyar Közgazdasági Társaság elnökségi tagja volt, majd 2002-ben a társaság alelnökévé, 2008-ban elnökévé választották.

2003-ban habilitált. 2008-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara közgazdaságtani és statisztikai tanszékének egyetemi docense.

Nős, egy felnőtt fia van.

Elmaradtak a fontos szerkezeti reformok - Fotó: Vémi Zoltán -->