Egy igazi hős

Dominique Strauss-Kahnra is lesújtott az az új tiltakozási forma, amelynek első „áldozata” George W. Bush volt. A volt amerikai elnököt bagdadi búcsúlátogatásán dobta meg cipőjével egy iraki újságíró (aki azóta az arab világ hősévé vált), a Nemzetközi Valutaalap első emberét most az isztambuli Bilgi Egyetem egyik diákja választotta célpontnak egy hasonló támadás során.
Pedig, ha úgy vesszük, az IMF vezérigazgatója jó hírrel érkezett a szervezet éves közgyűlésére: a világgazdaság jövőre nagyobb növekedést produkálhat, mint korábban gondolták. És ebben nem kis szerepe volt a valutaalapnak is, amely – korábbi fiskális szigorát feladva – maga is minden erejével arra ösztökélte a kormányokat és a jegybankokat, hogy öszszehangolt expanzív politikájukkal segítsék a kilábalást a jelenlegi válságból.
Örömre még sincs ok. Ahogy arra a szervezet jelentése is rámutat, a bankok szekrényéből újabb csontvázak dőlhetnek ki, a világ kereskedelmi egyensúlyhiánya pedig továbbra is csak elhúzódó, lassú javulást tesz lehetővé. Vagy azt sem. Ahogy Alan Greenspan, a Fed előző elnöke is figyelmeztetett rá, hamarosan adó- és kamatemelésre lesz szükség, ez pedig bizonyosan nem javítja majd a befektetők hangulatát. Így lehet, hogy a legcsúnyább forgatókönyvet, az összeomlást elkerülte a világgazdaság, ennek árát azonban a következő generációk még sokáig fizetik. Ha lesz munkájuk. Merthogy a most elvesztett munkahelyek jó részének valószínűleg jó időre búcsút lehet mondani.
Ilyen szempontból akár érthető is a Strauss-Kahnt megdobó török egyetemista felháborodása. Csak épp – amellett, hogy nem túl civilizált formája ez a tiltakozásnak – nem old meg semmit. Azt a világ vezető gazdasági hatalmainak, az üzleti és politikai elitnek kell megtennie, újraszabályozva a kapitalizmus kereteit. Hogy a cipődobálók ne válhassanak ünnepelt hősökké.