Kezdődik...

Egyelőre csak az Európai Bizottság egy kiszivárgott belső munkaanyagáról van szó, ilyenből minden nagyobb ívű jelentés előtt jó pár készül. De mert ez a hírek szerint José Manuel Barroso bizottsági elnök közvetlen környezetéből származik, s mert sokak számára az eddigi trendtől riasztóan eltérő üzenetek voltak belőle kiolvashatók, ezért az első reagálások helyenként felettébb idegesek voltak. Ennek – ha a feldobott ötlet nem sértene történetesen valahol magyar érdekeket is – még örülni is lehetne, mert a Barroso-érában viszonylag szokatlan újszerűséget is jelenthet.

A szóban forgó papír voltaképpen logikus dolgokat tartalmaz. Nem beszél még számokról, csupán hangsúlyokról, de ha ezeket gondolatban számszerűsítjük, akkor sok mindenben mást kapunk, mint az előző évtizedekben. Alapvetése: ha közmegegyezés övez olyan prioritásokat, mint a zöldenergia, az innováción alapuló versenyképesség vagy például az egész világot behálózó közös külképviseleti rendszer felállítása, akkor ezek mögé pénzt is kell tenni. És mivel az előre borítékolható, hogy a befizető tagországok ezúttal sem hajlandók majd növelni a közös büdzsét, ezért ugyanabból a tortából csakis akkor lehet új szeleteket kihasítani, ha a régebbieket kisebbre szabják. Tekintve, hogy az EU-költségvetés bő háromnegyedét immár évtizedek óta alapvetően két tétel – a közös agrárpolitika és az elmaradott régiók felzárkóztatása – viszi el, ezért eléggé adja magát, hogy honnan lehet egyáltalán elvenni.

Ebben ugyanúgy nincs semmi meglepő, mint abban, hogy azonnal felsziszszen, akinek egy ilyen változás fájhat. A leendő magyar EU-elnökség szempontjából nem is ez az érdekes, hanem maga az a tény, hogy a következő öt évre megválasztott Barroso-bizottság láthatóan ebbe az új irányba készül elmozdulni. Ebből következően ennek mentén húzódnak majd elsősorban a minden bizonnyal évekre elhúzódó csaták fő frontvonalai is. Nem árt erre készülni, mert az Európai Unió következő hétéves pénzügyi keretéről nagy valószínűséggel a 2011-es magyar elnökség alatt indul meg a tagországok közötti formális vita. Addig csak a különböző érdekvédelmi szervezetek előhangolása folyik majd, meg persze – az egészet bevezetve – a közös költségvetés felépítésének, működési logikájának 2010-re kilátásba helyezett reformvitája (a mostani Barroso-papír is vélhetően erre készülve született).

Magyar szemmel nem lesz könnyű ilyen hátszélben elnökségként élére állni a folyamatnak. Hiszen éveken át – igaz, szakemberek szerint nem feltétlen helyes módon – a két nagy (agrár- és regionális) támogatási forma jelentette a magyar uniós tagság egyik legfontosabb legitimációját. A korábbi magyar reflexek szerint látszólag aligha lehet majd szeretni a bizottság által felvetett új forráselosztási irányt. És persze nem is feltétlenül kell, hiszen bizonyos arányokon mindig lehet és érdemes is módosítani. De addig van még egy bő év, amely alatt fel lehet készülni két dologra is. Az egyik, hogy legalábbis az elnökségi fél évben akkor sem nagyon lehet direktben nemzeti érdekeket képviselni, ha a többségi álláspont egyébként éppen hogy szembemenne ezekkel az érdekekkel. Más technikára lesz szükség e hat hónap során, feltéve, hogy kitartunk az eleve elutasítás mellett. A másik, hogy esetleg abba sem árthat belegondolni, mit kínálhat magyar szempontból egy olyan új elosztási logika, amely a magyar földön mindig is mostohán kezelt kutatásra, fejlesztésre, innovációra, zöldgazdaságra, versenyképességre adna elsősorban pénzt – arra viszont adna is! A vesztes lobbi számára biztos elfogadhatatlan lesz még belegondolni is ebbe. De azért fontoljuk meg a kínálkozó lehetőségeket a nyertes lobbi szemszögéből is. Azért van még rá idő, ha nem is sok.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője